48. fejezet - Három héttel ezelőtt

*Adele szemszöge*

A délután hátra lévő részét külön töltöttük. Szinte egymáshoz sem szóltunk. Ahhoz képest amiket mondott nem éreztem,hogy úgy is viselkedne. Mondjuk nem várhatom el tőle,hogy örömittasul a nyakamba ugorjon. Én sem vagyok önfeledten boldog,de szomorú se. Ez olyan köztes állapot,amikor szinte nem is a valóságban érzed magad,hanem a saját világodban,ahol minden jó. Egyenlőre jól mennek a dolgok. Niall egész jól fogadta,kicsit meg is lepődtem. Arra számítottam,hogy egy hétig magába fordulva fog élni,nélkülem. Nem gondoltam volna,hogy 1 óra agyalás után így dönt.

Egyenlőre még senki nem akarok erről beszélni. Se a bandának,se Robinnak. Anyának meg végképp nem. Már attól teljesen kiborult,amikor megtudta,hogy Nikki terhes. Pedig ő nem is a lánya. Mi lenne,ha most közölném vele? Nem hiszem,hogy túlélném.

Nagy unalmamban kicsit kimentem a kertbe. Körülnéztem. Semmi érdekes. Mindenhol hó,hó és még több hó. Nem tudom,hogy hogy fogok még két teljes napot kibírni. Hiányzik Robin és Lexi. Na meg persze a srácok is. Főleg Louis. Ha itt lenne tuti nem unatkoznék.

Elég volt a hidegből,ezért bementem. Greggel csináltunk forró csokit és megnéztünk pár karácsonyi filmet.

*Harry szemszöge*

Jól mennek a dolgok. Talán túl jól. Robinnal újra együtt vagyunk. Anyának igaza volt. Teljesen megérte.

-Min gondolkozol? – kérdezte Robin és a meztelen mellkasomat simogatta.

-Azon,hogy hogy lehetsz ilyen gyönyörű. – mosolyogtam. Megpróbált még egyszer elcsábítani.

-Elég mocskosak vagyunk már Styles! – nevetett.

-Nem számít.

-Ne már. Anyukád lent van. Szerintem elég hangosak voltunk az előbb is.

-Jól van,akkor csináljunk mást. Elviszlek egy kis városnézésre.

-Benne vagyok. – vigyorgott Robin.

Gyorsan elkészültünk. Felvettem egy farmert,bakancsot és egy inget.

Elvittem Robint mindenhová. Megmondom őszintén hiányzott,de az nem ,hogy minden lépésünket újságírók követték…

*Adele szemszöge*

Este beosontam Niallhoz. Még mindig nem beszéltünk.

-Jó éjt! – morogta és átfordult a másik felére.

-Neked is. – bebújtam mellé. Egymásnak háttal aludtunk el…

-Anyu! – futott felém egy copfos kislány. – Segíts!

-Ne félj,itt vagyok. – felemeltem a kis csöppséget. 
Hatalmas zöld szemei voltak. 
Rossz érzésem volt. Leültem vele a fűbe és megpróbáltam megnyugtatni.

A fák közül susogás és halk beszéd hallatszott. Kis idő után két srác lépkedett felénk.

-Ti meg mit műveltek? – ordítottam és próbáltam távol tartani Zorát tőlük.

-Adele! Csak nézz rá! – mondta könnyes szemmel Niall és folyton Zorát nézte.

-Mi az!?

Nem válaszolt csak rámutatott a mellette álló Harryre...

-Jézusom! – szemeim kipattantak. Felültem az ágyon. Niall mellettem még mélyen aludt. Megijesztett ez az álom. Hogy jön Harry a képbe!?

Halkan kiosontam a szobából. Lementem a nappaliba. Egyedül voltam,mivel hajnali háromkor még minden normális ember alszik.

Körülbelül 3 hetes terhes vagyok. Ha jól számoltam… Vissza gondoltam mik is történtek akkor…

-A házibuli Niallal. Másnap Harryvel voltam. Ilyen nincs…

Most már azt sem tudom ki a gyerekem apja…