42. fejezet - Karácsony

*Adele szemszöge*

-Mi? – kerekedtek ki szemeim és felültem az ágyon.

-Harry úgymond engedélyt kért,hogy aznap elvihessen és „segítséget” kérjen. Én persze bele mentem,mert azt gondoltam,hogy jó móka lesz téged próbára tenni. Teljesen biztos voltam benne,hogy nemet fogsz neki mondani…

Könnyek szöktek a szemembe és mérhetetlen düht éreztem Harry iránt. Kipattanttam az ágyból és kirohantam a folyosóra. Berontottam Harry szobájába. Valakivel épp telefonált. Kikaptam a kezéből a mobilt,kinyomtam és a földre dobtam.

-Hazug szemétláda! – ordítottam és teljes erőmmel pofon vágtam.

-Mi a…!? – nézett rám ledöbbenve és az arcát simogatta.

-Hogy voltál képes? Mi? Az egészet elmondtad neki… Esetleg videóra nem vetted fel!? – ordítottam és kitört belőlem a sírás. Nem vártam meg a válaszát. Kirohantam a szobából. Becsaptam az ajtót. Neki dőltem a falnak,végig csúsztam rajta és már a földön ülve folytattam a sírást. Kis idő múlva Niall jelent meg,aki Harry szobájából jött ki. Leült mellé és magához húzott.

-Semmi baj. Miért nem hagytad,hogy végig momdjam?

-Mi értelme lett volna végig hallgatnom,hogy hogy dobsz ki?

-Én nem tennék ilyet. Szeretlek.

Felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem. Kirázott a hideg. Ugyan úgy nézett rám,mint legelőször… a repülőn.

-Imádlak… nem tudom mi ütött belém akkor. – suttogtam – Meg tudsz bocsájtani?

-Már rég megtettem.

-Akkor miért kínzol még mindig?

Értette,hogy mire gondolok,mert felhúzott a földről és hetek óta először,újra megcsókolt. Felemelő érzés volt érezni puha ajkait az enyémeken. Hosszú percekig tartott és mindent elfelejtettem.

-Nyugodj meg! Minden rendben. Elfelejthetjük ezt az egészet. Oké?

-Oké… - suttogtam és átöleltem. Azok utána amiket vele műveltem nem is értem,hogy hogy képes enniyre higgadtan beszélni a dologról. Nem gondoltam volna,hogy megbocsájt. Nem érdemlem meg. Én sem adtam még egy esélyt annó Davidnek. Igaza van Harrynek. Egy önző dög vagyok,aki mindig csak magára gondol.

***

Reggel korán keltünk. Meg volt az az igazi karácsonyi hangulat. Át jött Danielle,Eleanor és persze Lexi is. A délelötött sütéssel,főzéssel és takarítással töltöttük. Mindenki lenyugodott és boldog volt. Az egész házat elárasztotta frissen sütött mézeskalács illata,amit Eleanor sütött.

Délután már mindennel kész voltunk. Átöltöztünk és kikészítettük az ajándékokat.

-Először is…

-BOLDOG SZÜLINAPOT LOUIS!!!

-Azt hittem már el is felejtettétek. – nvetett és elfújta mind a huszonegy gyertyát a répatortán. Átadtam neki az ajándékot és ő is adott nekem egy kis dobozt. Aztán Zayn,Liam,Harry,Danielle,Eleanor és Lexi következett. Niallt hagytam utoljára. Robinnak pedig már elküldtem,szóval ez így kicsit kellemetlen volt,de nem foglalkozott vele. Mindenkitől kaptam ajándékot,de egyiket se bontottam ki. Leültünk vacsorázni. Jó volt a hangulat. Mindenki mosolyogott. Ez már hiányzott…

Este mindneki elvonult a saját kis „fészkébe”.

-Na? Kibontotd őket? – kérdezte izgatottan Niall.

-Persze. – kezembe vettem a Louitől kapott kis dobozkát. Lehámoztam a csomagolópapírt. Egy gyönyörű swarovski fülbevaló volt benne. Aztán Liam ajandéka következett. Tőle a fülbevalóhoz illő nyakláncot kaptam. Zayntől ugyan ehhez a szetthez passzoló karkötőt. Robintól egy pántos felsőt kaptam. A kedvenc tervezőm kollekciójából. Danielltől vásárlási utalványt,Eleanortól pedig egy virágmintás táskát. Nagyon cuki volt. Harry elég személyes dolgot adott. Az ajándékzacskóban egy csippkés bugyi volt,a következő felirattal:

„Ezt a kocsim hátsó ülésén találtam… :P”

Persze az ajándék nem ennyiből állt. Volt még benne egy hatalmas tábla csoki és 3 darab CD. Egy Bruno Mars,és persze a saját albumuk. Mind a kettő dedikálva volt. A harmadik pedig saját készítésű volt. Betettem a lejátszóba és elindítottam. Azok a dalok és dalfoszlányok voltak rajta amiket én írtam. Nagyon kedves volt tőle…

Aztán következett Niall ajándéka. Kibontottam és felnyitottam a cipősdobozt. Egy álomszép fehér magassarkú volt benne.

-Ez csodálatos…

-Van még valami. – elhúzott egy kis szanyrot. Belenéztem… Egy tűzpiros,csipkés hálóing volt benne. Nagyon szexin nézett ki. – Szeretném,ha este megcsodálhatnálak benne. – mosolygott rám kacéran és még két ajándékot vett elő.

-Nem lesz ez egy kicsit sok?

-Ezek már nem tőlem vannak…

A nagyobbik doboz a bátyámtól,a kisebbik pedig anyától volt. Kinyitottam a bátyámét. Az az elbűvölő ruha volt benne amiért szüli napom óta sóvárogtam.

Sose tudtam annyi pénzt összespórolni,hogy megvegyem. És ő most igen is megvette nekem. Elmosolyodtam és kinyitottam anyá ajándékát is. Egy könyv volt benne. A címe: Lányomnak szeretettel – Az élet fontos dolgairól Felnyitottam a törtfehér és rózsaszín fedelet. Az első oldalon megpillantottam anya kunkori írását. Kék tintával véste a szavakat a lapra:

Nagyon sajnálom,hogy nem lehetek veled. Nagyon hiányzol. Remélem ez kölcsönös.

Szeretném,ha minél előbb láthatnánk egymást...

Nehéz volt egyedül megfogalmaznom,hogy mit érzek,de remélem ez a könyv segít majd elmondani és megértetni veled.

Ölel,csókol: szerető édesanyád

Könny szökött a szemembe. Nem tudom miért,de nagyon megható volt amit írt. Tovább lapoztam és elolvastam az írónő szavait is:

„Lányomnak

A napom rögtön szép lesz

amikor megpillantom

édesen mosolygó arcodat

Melegség és értelem sugárzik belőled

úgy tűnik napról napra

okosabb és szebb leszel

Én pedig egyre büszkébb hogy

az édesanyád vagyok…”

Nem tudtam tovább olvasni. Elhomyályosodott minden. Megint kitört belőlem a sírás,ami mostanában egyre gyakrabban megtörténik.

-Hiányzik…

-Tudom. - ölelt magához Niall.