68. fejezet - Egy régi barát

-Mit keres itt?

-A testvéremet.

-Igen? Szerintem egyértelmű a figyelmeztetés a folyosón,hogy ezen az osztályon nincs látogatás.

Gyilkos tekintetem az orvosok felé villantom,majd a rend őrei,akik felém masíroznak. Közrefognak és úgy visznek ki a teremből. A harmadik a táskámban turkál,majd átnyújtja. 

Lassan mindegyik eltűnik,bezsúfolódnak abba a kis szobába. Beszélgetnek. Semmit nem hallok. Stewe aláírt valamit… Talán haza jöhet.

NEM. ilyen nincs. A három egyenruhás könyörtelenül veri bilincsbe. Rángatják a kezét és sürgetik.

Nyílik az ajtó.

-Stewe!

-Semmi baj. Csak 2 év. Szeretlek. – hadarja a folyosón. Annyi időt sem adtak neki, hogy megálljon és ezt tisztességgel közölje velem.

-A börtönben fog rehabra járni.

-Tudja mit? Hidegen hagy. Fogja be és hagyjon minket békén. Undorító amit tesznek.

Elrohantam. Ismét egyszerűbb mást hibáztatni és elmenekülni a megoldhatatlannak tűnő probléma után. A buszmegállóban ülök. Megoldást keresek erre. Mit tehetnénk. Nincs pénzem óvadékra,ilyen helyzetben talán nem is lehetne ez megoldás.

-Ahhhh. – fújom ki a levegőt.

-Na mi az Adele? Nem bírod a rivaldafényt? – gunyoros és egyben kedves volt a hangja. Félre billentettem a fejem… Nem hittem a szememnek.

-Mi történt veled? Hogy kerülsz ide?

-Ezt én is kérdezhetném.

-Haza kellett jönnöm.

-Olvastam. – sátáni a mosolya.

-Vége a rehabnak?

-Nem volt sikeres az eljárás. – nevet,majd rágyújt valami gazra.

-Hihetetlen vagy Gina.

-Te is. Sose gondoltam volna,hogy pont belőled lesz egy ilyen sznob,felsőbb rendű drámázós cicababa.

-Hogy mi? – kínomban nevettem már csak.

-Te is,én is és mindenki tudja,hogy ha akkor nyáron nem utazol el ugyan arra a sorsa jutottál volna,mint én vagy a bátyád. Édes kis ribi voltál anno. Ne feledd el ki voltál David előtt.

A szám tátva maradt. Erre mit lehet mondani?! Talán semmit sem. Fájt az igazság. És szép lassan lepörögtek előttem azok a bulik,balhék,pasik,csajok… Rettenetesen sokat változtam. Ez piszkálta annyira őt?

-Én… nem…

-Semmi baj. Nem kell mondanod semmit. Ismerlek már Adele,de fáj hogy lenézel és nem is keresel. – kifúj még egy kis füstöt a csikket az útra dobja,majd felszáll a várakozó buszra. Én nem szálltam fel. Inkább gyalogolok.

A régi életem jár a fejemben.

-Tessék! – körbejár a joint. Mind a tízen akárhányan be vagyunk szakadva. Sok a jó pasi.

-Szia baba. – ül le mellém Gina – Minden jó?

-Tökéletes.

-Robin?

-Ne nevetess,semmiről nem tud. És ez maradjon is így. Elítélne minket.

-Okos vagy Othen. Ez tetszik.
A földön fekszünk és csak nevetünk. Nem kellenek már a szavak csak alkohol. Piros sörös poharak várnak ránk tele itallal. Mindenből kettőt látok és már szállok…

Emlékszem még az érzésre. És a bűntudatra is…

-Nem érted,hogy semmire nem emlékszem??? Csak egy srác rémlik. Barna volt a haja,talán kettesben voltunk. És ennyi. Mond már el mit tudsz!?

-Lefeküdtél vele.

Ledermedtem. A betűk nem álltak össze egy értelmes szóvá. Csak álltam,nem bírtam moccanni. Csak a szempillám remegett. 
Egy olcsó,kihasználható,ostoba liba vagyok.

Nem emlékszem az elsőre.

-Te jó ég. – tör ki belőlem hangosan. A járókelők értetlenül kapják felém a tekintetüket. Nyugi még egészen ép az elmém.

Ismét üldöz a múltam. Elegem van a régi barátokból,régi szerelmekből, a régi elcseszett életemből. Így hogyan kezdjem újra? Hogyan kapok tiszta lapot,ha mindenki bemocskol? Megváltoztam,az vagyok aki vagyok. Jobbnak kéne lennie az életemnek. Nem azt kérem,hogy gondtalan legyen;csak egy kicsit egyszerűbb. David nélkül. Niall és Harry nélkül.

***

-Szia kicsim. Hol voltál?

-A kórházban. Stewet bevitték a börtönbe. Rehab,letöltendő. Összesen 2 év. Ne törj össze.

Hideg és semleges vagyok ezzel a témával anya előtt. Ha látná az érzelmeimet akkor már kész roncs lenne. Nem válaszol,csak bólint.

-Ez neked jött. – kutat a borítékok között,majd átnyújt egyet.

Drága Adele!
A helyedben összeszedném magam és ki állnék a média elé. Undorító cikkeket írnak rólad. Az egész város rólad pletykál. És a legszebb az,hogy te erről semmit nem tudsz. Egy burokban élsz.
A múltadban is kutakodnak már. A gimi menő,népszerű társasága utána nézett és kérdezett mindennek,ami kicsit is érint téged. Kiderült minden kis mocskos titkod. Semmi személyes dolgod nem maradt már. Mindenki tudja,hogy mekkora ribanc voltál anno. Figyelj oda kinek mit mondasz.

Még egy jó tanács: törj ki végre a depresszióból és kezdj el élni. Megsavanyodott öreg asszony életet élsz. És őszintén… Gáz vagy.

Döntsd el végre ki akarsz lenni és változz!

Szeretettel:

Egy régi barát.