43. fejezet - Mullingar

-Kicsim… Kelni kéne.

-Ahhh… Ne máár.

-A repülőn is tudsz majd aludni. Kérlek! Le fogjuk késni.

-Azt hittem magángéppel megyünk.

-Mert azzal is megyünk,de Brain nem szereti,ha ránk kell várnia.

-Jól van. – duzzogtam még mindig és kikeltem az ágyból.

-Nem muszáj jönnöd. – ráncolta a szemöldökét Niall.

-Dehogynem! Meg szeretném ismerni a családodat. – mosolyogtam és belibbentem a fürdőbe.

-Kicsinálsz… - szólt utánam.

-Az a célom.

Lezuhanyoztam és gyorsan felöltöztem. Nem vittem túlzásba a dolgokat most sem. Felvettem egy vastag farmert,az ujjatlant,amit Robintól kaptam. Rávettem egy inget és készen is voltam.

-Összepakoltam neked. – vigyorgott Niall két hatalmas bőrönd mellett.

-Köszönöm. – nyomtam egy puszit a szájára – Mehetünk?

-Persze. Csak még köszönjünk el a többiektől.

-Oké.

Lementünk a nappaliba. Nem volt lent senki,de felébreszteni nem akartuk őket.

-Majd felhívjuk őket. – rántottam meg a vállam.

-Akkor menjünk. Paul elvisz minket.

Bólintottam és kicipeltük a cuccokat Harry kocsijába.

-Biztos muszáj ezzel mennünk?

-A porschémba nem fér el mind a két bőrönd…

-Legyen.

Beszálltunk és elindultunk a repültérre. Rengeteget hülyéskedtünk. Max hangerőn üvöltött a közös kedvenc számunk. Niallnek nem kellett sok. Elővarázsolta hihetetlen hangját és ő is énekelni kezdett.

-Imádom amikor énekelsz.

-Tényleg? – és még hangosabban énekelt.

-Elég lesz. – mosolyogtam és közelebb csúsztam hozzá. Pár centi volt köztünk,de ő még mindig csak énekelt.

So give me a chance, ‘cause you’re all I need girl 
(Adj egy esélyt nekem, mert számomra te vagy a minden)

Spend a week with your boy I’ll be calling you my girlfriend 
(Tölts egy hetet a velem, és akkor te leszel a kedvesem)

If I was your man, I’d never leave you girl 
(Ha én lennék a barátod, akkor sosem hagynálak el)

I just want to love and treat you right 
(Csak szeretni és kényeztetni akarlak)

-Szeretlek. – suttogott és lágyan megcsókolt.

-Én is. - vigyorogtam.

-Khmmm. – krákogott elől Paul.

-Jól van. Befejeztük. – nevetett Niall.

-Van nálad csoki?

-Persze. Miért? – elég furcsán nézett rám.

-Adj belőle egy kicsit. Tudod,hogy az édesség a nyengém. Légyszíííí. – kérleltem kiskutya szemekkel. Keletlenül beletúrt a zsebébe és előhalászott 3 szelet finomságot.

-Melyiket kéred?

-Hmmm… Az összeset. – nevettem és kikaptam a kezéből őket.

-Na ne már! – hadonászott és megpróbálta visszaszerezni.

-Lassú. – vigyorogtam és magamba tömtem az utolsót is.

-Gonosz. – duzzogott.

-Úgy hiányzott.

-Mi?

-Ez az érzés. A jókedv… Ez az önfeledt érzés. Imádlak. – vigyorogtam és hátradőltem a puha ülésben.

-Ez cuki volt. – mosolygott.

-Gyerekek! Itt vagyunk. – szólalt meg Paul – Segítek kipakolni.

Kiszálltunk és megragadtuk a cuccainkat. Paul bekísért minket az épületbe. Gyorsan csekkoltunk és megkerestük a gépet.

-Köszi Paul. – köszöntünk el tőle.

-Igazán nincs mit. Jók legyetek. – ölelt meg mindkettőnket.

Beszálltunk a gyönyörű magángépbe. Lehuppantam egy kényelmes bőrfotelba. Benyomtam egy kis zenét és már aludtam is.

***

-Niall! Mégérkeztünk Dublinba. Rendeltem nektek kocsit. – hallottam valahonnan Brain hangját.

-Hát ez gyors volt. – nyújtóztam egy nagyot.

-Mehetünk?

-Persze.

Összeszedtük magunkat és leszálltunk. Előkerítettük a bőröndjeinket. Beszálltunk egy Audiba.

-Elnézést! Vezethetnék én? – kérdezte Niall az idősebb pasitól.

-Felőlem. – forgatta szemeit és kiszállt. Oda adta a kulcsokot és már indultunk is.

-Mennyi idő még odérünk?

-Körülbelül egy óra.

-Úristen. – belesüpedtem az ülésbe. Forgott velem a világ. – Állj meg!!!

-Jézusom mi van? – satufékkel állt meg a forgalmas főút közepén.

-Niall állj már félre. – gyorsan kapcsolt. Befordult egy mellékutcába és lehúzodott. Kitéptem az ajtót és kihajoltam a kocsiból. Kidobtam a taccsott. Niall hátrafogta a hajam amég szenvedtem.

-Jobban vagy? – kérdezte kicsit kétségbe esve.

-Azt hiszem. – töröltem a számat egy zsepivel. Tovább indultunk,de nem lettem sokkal jobban. Lassan megérkeztünk Mullingarba. Egész szép hely volt. Megálltunk egy kis kertesház előtt.

-Megérkeztünk. – sóhajtott Niall.