46. fejezet - Teszt

*Adele szemszöge*

Reggel későn keltem. Niallt nem találtam sehol. Álmosan lépkedtem le a lépcsőn. Teljesen üres volt a ház. Leültem az asztalhoz egy nagy bögre kávéval. Nem bírtam enni. A tejeskávéből is csak pár kortyot sikerült leerőltetnem.

-Jól vagy? – kérdezte valaki a hátam mögött. A bögrét eldobtam ijedtemben.

-Te itthon vagy!?

-Igen. Niall és apa elmentek a tóra. Apa nyáron rengeteget horgászik. Én ellógtam. – nevetett és segített feltakarítani.

-Az jó. De nem értem,miért kérdezi mindenki,hogy jól vagyok-e. Minden rendben. Semmi bajom.

-Háát… én nem úgy vettem észre.

-Mire gondolsz?

-Rosszullétek,hangulatváltozás… Nem gondolod,hogy…?

-Greg! Az lehetetlen.

-Biztos vagy benne?

-Én… - vissza ültem az asztalhoz és belevertem a fejemet az asztalba. Igaza van. Ilyen nincs… - Eltudsz vinni egy kórházba? – küszködtem a könnyeimmel.

-Persze. – leült mellém és a hátamat simogatta.

-De… ne szólj még Niallnek.

-Tudnia kell.

-De még semmi nem biztos. Csak menjünk.

-Jó,öltözz fel. 10 perc múlva indulunk.

Szinte fel sem fogtam szavait. Magamba roskadva mentem fel az emeletre. Nem akartam elhinni. Biztos voltam benne,hogy nincs igaza.

-Greg! Én… inkább ne… Nem akarok a címlapokon szerepelni. Csinálok egy tesztet. Aztán,ha baj van…

-Adele,nyugi. Nem lesz semmi baj. Ez a te döntésed,hogy mit csinálsz. Csak… Mindegy.

-Nem mindegy! Semmi sem mindegy… - könnyeim utat törtek és sírásban törtem ki. Felrohantam a szobába és becsaptam az ajtót. Neki dőltem és végigcsúsztam rajta,egészen a padlóig. Csak sírtam,és sírtam. Nem voltam képes abbahagyni.

Nem tudtam mi lesz,vagy mi legyen. A jövőm függ ettől az egésztől.

A sok sírástól megfájdult a fejem. Nem tudtam mit tegyek ezért elmentem lezuhanyozni. A forró víz alatt átgondoltam mindent. Csinálok egy tesztet… Ha pozitív,akkor elmondom Niallnek és ha tetszik neki,ha nem… Megtartom. Nem fogok embert ölni…

Kiléptem a fülkéből,megtörölköztem és felöltöztem.

-Öhmmm…

-Igen? – nézett rám Greg.

-Merre van a gyógyszer tár?

-Elviszlek.

-Ne! Nem kell. Egyedül szeretnék lenni.

Megértett és elmagyarázta merre kell menni. Felvettem a fekete kabátomat és egy hatalmas piros sálat. Kiléptem a hidegre és elindultam Mullingar utcáin.

*Niall szemszöge*

Jól elvoltunk apával a tónál. Greget otthon hagytuk,hogy vigyázzon Adelera. Mostanában nagyon furán viselkedik. Elég rosszul van mostanában. Nem tudom mi lehet vele,de remélem semmi komoly.

Ebédre értünk haza. Csak Greg volt otthon.

-Adele hol van?

-Elment.

-Hova!?

-Gyószertárba.

-Rosszul van? Mi van vele? – kezdtem kicsit kétségbe esni.

-Nyugi,csak fejfájás csillapítóért ment.

-De hisz van itthon.

-Tudom,de azt mondta,hogy az nem elég… erős. Igen.

-Hát jó. – elég fura volt,de beletörődtem.

*Adele szemszöge*

Már mindenki otthon volt. Tök jó. Rejtegetnem kell a dolgokat. A kis dobozt beledobtam a táskámba.

-Szia Kicsim. Minden oké? – nyomott egy puszit a számra Niall.

-Igen,persze. – kibújtam öleléséből és felmentem az emeletre. Levetkőztem,átöltöztem és csatlakoztam a többiekhez.

Az ebéd és a délután baromi unalmasan telt. A gondolataim teljesen máshol jártak. Szinte fel sem fogtam,mi történik körülöttem.

Este bezárkóztam a fürdőszobába. Kivettem a kis dobozból a papírt. Mindent elolvastam. Igyekeztem épp ésszel felfogni amiket ott írtak. 5 perc alatt kész voltam. Két kis kék vonal…