Rövidesen megérkeztünk. Leparkoltunk kivettük mindenünket és
előkotortuk a jegyeket.
-Hát akkor indulás. – mondta anya és bezárta az autót.
Végre lecsillapodtam. Beértünk az épületbe. Körülnéztem és
megállapítottam,hogy alig van itt élet. Maximum 150 ember lehetett ezen a
hatalmas helyen.
-Biztos jó helyen járunk? – kérdeztem aggódva.
-Igen. – nevetett anya – Korán van még,ilyenkor csak 2-3 gép
indul.
Felpakoltuk a bőröndöket és csak egy táska maradt
mindenkinél. 10 perc várakozás után megszólalt egy hang. Kérjük Londonba tartó utasainkat kezdjék meg a beszállást! A gép negyed
óra múlva indul a 2-es kifutóról. Megkerestük a gépet és felszálltunk. Én
Robin mellett ültem anya pedig előttünk.
-Stip-stop én ülök az ablaknál!! – kiáltott Rob.
-Ne már. – mondtam szomorúságot színlelve,de akaratlanul
elmosolyodtam.
-Vissza fele ülhetsz te itt.
-Én is úgy gondoltam. – böktem oldalba és végre leültünk.
Észrevettem,hogy hátul 6 hely le van foglalva. A táblákon V.I.P. felirat. Nem sokáig foglalkoztatott a dolog. Előkeresetem az
MP4-emet. Nem találtam sehol. Lehet,hogy a bőröndben hagytam? Nem lehet,emlékszem,hogy
ide tettem. Hirtelen Robin elkezdte rázni a vállam és halkan beszélt hozzám.
-Úristen! Adele. Én ezt nem hiszem el. Álmodom?
-Jajj várj egy kicsit. Nem látod,hogy nem találom az
MP4-em?? – emeltem fel a hangom és akkor megláttam én is amitől ő annyira
odavolt.
-Ezt keresed? – lépett oda hozzám egy sötét hajú srác sármos
mosollyal.
-Ööö igen. Köszi. – vigyorogtam. Ő oda adta és közben
finoman próbált hozzám érni.
-Zayn vagyok.
-Tudom. – gondoltam magamban. -Én Adele. Ő a barátnőm Robin.
–mutattam a mellettem ülő lányra aki szinte teljes sokkban volt.
-Szia! – rebegte Rob és kezet rázott vele.
-Hol találtad ezt meg? – kérdeztem kicsit félénken.
-A repülő előtt. Biztos kiesett a táskádból.
Erre csak mosolyogtam,mert megláttam a többi fiút is.
Hirtelen Louis jelent meg és rácsapott Zayn hátára.
-Hát te? Megint rosszalkodsz? – kérdezte nevetve – Sziasztok
lányok. Louis vagyok.
-Szia, én Adele.
-Robin.
Egymást követték a srácok mindenki üdvözölt minket. És
Niall. Atyaúristen. Azok a kék szemek. Úgy érzem,mintha álmodnék. A fiúk és a
testőrük leültek a 6 lefoglalt helyre. És mi teljesen elvoltunk varázsolva.
Aztán megint ugyanaz a hang közölte velünk,hogy kössük be az övünket,mert
megkezdjük a felszállást.
-Adele! Én ezt nem bírom. Szerelmes lettem. – hajolt közel
hozzám barátnőm.
-Ne is mond. – egy álmom vált ezzel valóra.
-Én belenéztem Harry zöld szemeibe és teljesen elvesztem.
Nem lesz ez így jó.
-Hogy érted ezt?
-Úgy,hogy én ilyet még nem éreztem. Ezer pillangó van a
hasamban és úgy érzem,hogy most is engem néz .
Szolidan hátra fordultam. És tényleg így volt.
Összetalálkoztam a zöld szempárral.
-Igazad van. Tényleg minket néz. – folytattam még mindig
suttogva.
Erre csak elpirult és ő is hátra nézett.
-Úristen. Tényleg. Ránéztem és elmosolyodott és én is.
-Lesz ebből még valami. – kacsintottam.
Szóltam anyának,de nem válaszolt. Biztos elaludt. Nem baj.
Legalább nem vesz részt a szerelmi életünkben. Befejeztük a felszállást és már
fél órája úton voltunk London felé. Egyszer csak halkan Louis hangját
hallottam.
-Héé! Adele!
Hátra fordultam. Ő suttogva és mutogatva elmagyarázta,hogy
menjünk oda.
Felálltam és felhúztam Robint. Leültünk Loui és Harry elé.
-Itt vagyunk. – mosolyogtam.
-Mi járatban vagytok London felé? – kérdezte Harry és
éreztem,hogy Robin beleremegett.
-Nyaralni megyünk. És ti? Hogy hogy nem magán géppel mentek
haza?
-Elakarunk vegyülni a tömegben. – közeledett felém Niall és
leült Harry mellé. Elég viccesen néztek ki úgy összepréselve. Loui Harry
hajával játszott,Niall szendvicset rendelt,Zayn a három őrült srác mögött
horkolt és mellette Liam zenét hallgatott és valamit írt.
-Hát ti tényleg olyan bolondok vagytok,mint a
videónaplókban. – nevetett Robin.
-Ti directionerek vagytok? – lepődött meg Harry.
-Igen. – vágtuk rá egyszerre.
-Akkor máris kaptok aláírást. – húzott elő a zsebéből Niall
egy jegyzettömböt és egy tollat. Firkált valamit és oda adta nekem. Egy
telefonszám volt rajta,alatta rövid szöveggel. Ha egy kis városnézéshez van kedved csak hívj. : ) Niall <3 Zavarba jöttem és eltettem a cetlit a
zsebembe. Ránéztem és széles mosolyt varázsoltam az arcomra. Ő csak kacsintott
egyet és végül kaptunk aláírást mindenkitől. Louis még Zaynt is képes volt
felkelteni.
-Kérhetünk egy harmadikat is? – kérdezte Robin.
-Persze. – mosolygott rá Harry – Milyen névre?
-Gina.
-Ő a testvéred? – érdeklődött.
-Nem,a barátnőm. – mosolygott.
Szereztünk neki is. Nagyon fog örülni. Láttam,hogy nézett
Harry Robra. Itt tuti lesz valami.
***
Ismét felcsendül a már jól ismert hang. Kedves utasaink! 20 perc múlva landolunk Londonban. Kérem kössék be az
öveket.
-Remek. – hajolt előre Zayn – Valamelyik nap átjöhetnétek
vacsira. Jól el lennénk.
-Jól van,ebbe a 2 hétbe belefér. – fordult hátra anya.
-Te már fent vagy? – lepődtem meg.
-Igen,csak nem akartam zavarni.
-Ő az anyukám, Miranda. – mutattam be a srácoknak.
Mindenki üdvözölte.
Lassan földet értünk és leszálltunk a gépről. Mind az öt fiú
megölelt minket és elköszöntek.
Niall ölelte meg utoljára.
-Majd hívj. – súgta fülembe.
Elmentünk a bőröndökért,de rengeteget kellett várnunk.
Hirtelen arra kaptam fel a fejem,hogy valaki átfogja a derekam és magához húz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése