6. fejezet - Utazás

Ismét egy újabb nap és már egyre közeleg az utazás.

Suliban már tényleg semmit nem csinálunk. Pénteken tanévzáró és már jövünk is Anglia!!!

Délután találkozót szerveztem a csajokkal. Elmegyünk egy kicsit szórakozni. Egy mozi meg esetleg beülünk valahova. Gondoltam én. 4 órakor találkoztunk a plázában a szökőkútnál. Már csak rám vártak.

-Sziasztok. Bocsi a késésért. – öleltem meg barátnőimet.

-Szia. – mondta Gina és Robin. Két oldalról belém karoltak és elindultunk egy butik felé.

-Hé! Hova mentek? Nem úgy volt,hogy mozizunk?

-Azt otthon is tudsz. – nevetett Gina.

-Kell egy pár új cucc az utazásunk előtt.

Jajj ne Rob!!! Elszólta magát. Nem így kellett volna Ginának elmondani.

-UtazásUNK előtt? – emelte ki a szó végét,és összeráncolta szemöldökét.

-Igen,tudod,úgy döntöttünk,hogy Robnak még sose volt része ilyesmiben…. – úristen,ezt már nem tudom kimagyarázni.

-Ne is folytasd! – engedte el a kezem – azt hittem,hogy mi mindent meg tudunk beszélni. Olyanok vagytok nekem mint a testvéreim. Mégis mikor akartátok nekem ezt elmondani?

-Most. Egy ital mellett. – mondtam bocsánatkérő tekintettel.

-Kérlek Gina ne haragudj. – szólalt meg végre Robin is.

-Ó én nem haragszom,csak eléggé csalódtam bennetek,hogy a hátam mögött szervezkedtek.

-Mi is csak tegnap beszéltük meg ezt az egészet. – próbáltam még helyre hozni a dolgokat.

-Jól van,nem érdekel. További jó szórakozást.

-Várj! Hova mész? – fogtam meg a karját.

-Haza.

Nem engedtem el,lehúztam magunk mellé egy kanapéra.

-Gina,te ugye? Most…nem vagy féltékeny rám? – kérdezte könnyes szemmel Robin.

-Nem,persze,hogy nem. Barátságban nincs ilyen,csak ezzel kicsit megbántottatok.

-Sajnálom. – mondtuk halkan.

-De nekem is be kell vallanom valamit. Én Alex-szal megyek nyaralni.

Csak döbbenten néztünk. Akkor mi volt ez a hiszti?

-Nahát. Ez szuper. De akkor miért akadtál ki ennyire?

-Nem tudom.

-Jólvan,semmi baj. Felejtsük el ezt a kis incidenst. – javasolta Robin.

Egyetértettünk és fel is pattantunk;mentünk vásárolni. Bementünk minden üzletbe felpróbáltunk vagy ezer ruhát és végül Gina megvett egy ruhát meg hozzá egy magas sarkút,Robin egy csíkos pólót,hozzá illő farmer szoknyát,én pedig egy koktél ruhát. Ez már kellett,nem volt semmi ilyesmi ruhám.

***

A suli utolsó két napján semmi izgalmas nem történt. A lányokkal sem találkoztam,mivel lekötöttek az otthoni dolgok. Ki akartam deríteni,hogy anya mitől változott meg ennyire a hétvége óta. Pár nappal ezelőtt beszélgettem vele és csak annyit sikerült kiszednem belőle,hogy lazított egy kicsit. Abba is hagytam az agyalást,mert már csöngettek is. Robin volt az. Itt alszik nálunk és holnap korán indulunk a repülőtérre.

-Szia kiscsaj! – löktem oldalba.

-Szia. Látom te már most pörögsz.

-Az biztos. Ma éjjel nem alszunk semmit. Bulizunk és minden mást ami belefér. Elhoztál mindnet?

-Persze. – mutatott 2 bőröndjére és táskájára.

-Tökéletes. Akkor segíthetsz nekem bepakolni. Nem tudom mit vigyek.

-Ó szia Robin! – jött le anya az emeltről.

-Szia Miranda. – mosolygott.

-Na gyerünk bulira fel! Nyomás pakoljatok össze! Én addig csinálok vacsit.

Nem kellett kétszer mondani. Már rohantunk is a szobámba. Benyomtam a magnót és feltekertem a hangerőt. Eszméletlenül bénán ráztuk magunkat a zenére,közben pedig kipakoltam az összes ruhámat és kiválasztottunk párat. Ezeket mind elraktam és a tetejére óvatosan ráfektettem a koktél ruhát,amit együtt vettünk. Nagy nehezen behúztam a bőröndöm cipzárját. Lejjebb halkítottam a zenét és lehuppantunk az ágyra. Egymás mellett feküdtünk és mind a ketten a plafont bámultuk.

-Min álmodozol? – kérdeztem.

-Azon ,hogy milyen jó lenne egész nyáron Londonban maradni. Elmenni legalább egy One Direction koncertre és aláírást kérni tőlük. – mosolygott.

-Nem rossz,de az én álmaim kicsit merészebbek.

-Kész a vacsi. – kiabált anya.

-Megyünk.

Lerohantunk a lépcsőn és közben egymást lökdöstük. Anya mini szendvicseket csinált és brit zászlót tűzött a közepébe.

-Na? Hogy tetszik?

-Ötletes. – mosolyogtam és bekaptam kettőt.

-Finom volt. Köszönjük. – álltunk fel az asztaltól.

Este megnéztünk egy elég véres horrort. Egész éjjel egymás kezét fogva aludtunk. Kicsit gyerekes nem?

 Na mindegy a lényeg az,hogy már reggel van ami azt jelenti,hogy indulunk. Nem bírtam magammal. Átfordultam Robin felé és rávetettem magam.

-Felkelni!!! – üvöltöttem,miközben a hátát ütöttem.

-Úristen. Nem vagy normális ,te beteg állat. – dicsért meg jó barátnő módjára.

-Mi ez a ricsaj? – nyitott be anya.

-Felkeltünk! – visongtam még mindig és kipattantam az ágyból.

-Hallom. Lent van reggeli. Igyekezzetek. A bőröndöket csak vigyétek ki a ház elé majd én bepakolom a kocsiba őket.

-Rendben. – és már rajtam volt a kedvenc piros pólóm – Gyere már!

-Jól van. Már felkeltem.

-Tessék vedd fel ezt. – dobtam oda neki az ágyra a csíkos pólóját meg egy rövid farmernadrágot.

-Ugye tudod,hogy ott sokkal hidegebb van mint itt?

-Igen,nem baj majd ha fázol veszel fel pulcsit.

Negyedóra után már az ebédlőben voltunk. Gyorsan ettünk pár falatot és kivittük a cuccokat a ház elé. Még visszamentünk sminkelni és 10 perc múlva már a kocsiban ültünk és a reptérre tartottunk.