*Adele szemszöge*
A mai nappal végre megkezdődött a suli utolsó hete. El sem
hiszem,hogy szombaton már repülünk is. Addig még rengeteg dolgot meg kell
beszélnünk a csajokkal,úgyhogy neki is álltam.
Korán elindultam otthonról. Beugrottam Gináért,szerencsémre
már készen volt.
-Na mesélj már!!! – mondtam neki izgatottan.
-Miről? – kérdezte nevetve,mintha nem tudná miről van szó.
-Na mond már! Együtt vagytok?
-Csillapodj le! Elmesélek mindent,ha Robin is itt lesz. Nem
akarom kétszer ugyanazt elmesélni. –vigyorgott.
-Oké,de akkor siessünk,mert már nem bírok magammal.
Bólintott és elkezdtünk futni a következő utca felé. Elértünk
a házukhoz,mivel tudtok,hogy ilyenkor már egyedül van otthon és még alszik
kerestünk pár kisebb követ és elkezdtük dobálni az ablakát és üvöltöttünk,hogy ROBIN!!! Gyere már! Rád várunk te lusta dög.
Annyit nevettünk. Végre levonszolta magát és álmos fejjel csak ennyit nyögött
ki:
-Mi van veletek? Teljesen bolondok vagytok.
Mi csak nevettünk.
-Gina el akarja mesélni a szombati napját. – mondtam
Robinnak.
-Na! Arra én is kíváncsi vagyok. – csillantak fel szemei.
-De édes. – mondtam mosolyogva.
-Tehát? Akkor együtt vagytok? – kérdezte Robin,bár szerintem
ez egyértelmű volt.
-Igen,és olyan boldog vagyok. Mintha a fellegekben járnék.
-Hé! Csajok! – kiabált egy mély férfias hang. Egyszerre
hátra fordultunk,Alex futott utánunk.
-Szia! – csillant fel Gina szeme – Hát te?
-Látni akartalak. – felelte Alex és egy halvány csókot
dobott a barátnőnk szájára.
-Hát akkor azt hiszem mi nem is zavarunk tovább. –mondta
Robin és belém karolt. Elindultunk a suli felé.
-Jól van,majd ott találkozunk. – kiabált utánunk Gina. Mi
csak intettünk egyet.
-Olyan hihetetlen.
-Mi? – kérdeztem Robint.
-Hát ez az egész,te hétvégén Angliába mész,valóra válik az
álmod. Gina pedig megtalálta a szerelmet amire mindig is vágyott. Én meg…velem
semmi nem történik. Néha teljesen úgy érzem,hogy csak egy unalmas kis vágyakozó
lány vagyok akivel nem történik semmi érdekes.
Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Majd hirtelen eszembe jutott
egy hihetetlen dolog.
-Gyere el velünk Angliába!!!
-Hogy mi?
-Történne veled valami érdekes,ki tudja mi vár ránk ott.
-Te ezt most komolyan gondolod? – hitetlenkedett még mindig.
-Tudod…apának jól megy a vállalkozás és szerintem meg se
kottyanna neki egy plusz repülőjegy. Eljössz Stew helyett.
-Stew helyett? – röhögött.
-Nem jön. Azt mondta,hogy inkább apához megy a partra.
-Akkor lehet erről szó? De várj! Mi lesz Ginával?
-Figyelj. Neki most itt van Alex. Nem hiszem kibírna ez a
friss kapcsolat 2 hét távol létet.
-Hát oké,ha te mondod. Nagyon köszönöm. El sem tudod
képzelni,hogy mennyire boldog vagyok. – ugrott a nyakamba és agyon ölelgetett.
-Jól van,jól van. Suli után majd menjünk együtt haza. Először
átjössz hozzánk,megbeszélem anyával,aztán a te szüleid jönnek.
-Rendben. –hadarta gyorsan.
***
2-kor már otthon voltunk.
-Szia anya. Itt van Robin. Beszélni szeretnénk veled.
-Sziasztok. Oké. Miről van szó? – kérdezte széles mosollyal
a száján és leült az asztalhoz,mi meg mellé.
-Hát,arról lenne szó,hogy szeretném,hogy ha Robin is eltudna
jönni velünk nyaralni.
-Jól van. Nem látom semmi akadályát a dolognak. Feltéve,hogy
Robin szülei is belegyeznek.
-Úristen, köszönöm. – könnyezett mosolyogva.
-Anya akkor eltudod intézni apával,hogy fizesse neki a
jegyet,mintha Stew-nek fizetne?
-Persze. Mindent elintézek. –mosolygott.
-Köszi – nyomtam egy
puszit az arcára – Átmegyünk Robinékhoz megbeszélni a dolgot.
-Oké,de ne maradj sokáig.
-Rendben. Szia.
-Viszlát és még egyszer köszönöm.
-Viszlát?? Köszönj nyugodtan sziát.
-Jó. Akkor szia. – nevettünk és már mentünk is.
Izgatottak voltunk mind a ketten. Bementünk,leültünk a
nappaliban. Elmondtuk mit akarunk és minden más körítést. Végül beleegyeztek,de
nem nagyon akarták engedni,hogy mi fizessük a jegyet és a szállást. De sikerült
meggyőznöm őket mindenről és rábólintottak. Hihetetlenül boldogok voltunk
mindannyian.
-Remélem holnap,hogy ha elmondjuk Ginának,akkor nem lesz
kiakadva. – fordult meg a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése