*Adele szemszöge*
Reggel korán indultunk. Anya már kint állt a kocsival a ház
előtt és ránk várt. Végre elkészültünk Stew-el és indultunk. Az 1 órás út némán
telt el. Csak a rádió szólt. Éreztem,hogy Stew pattanásig feszült. Még minding
nem tudom mi lehet vele…mióta szerdán Nikkinél volt teljesen kifordult
önmagából. De úgy voltam vele,hogy inkább nem kérdezek rá amíg anya is velünk
van. Talán szakítottak?
-Megérkeztünk!! – szakította félbe a gondolataimat anya.
Kiszálltunk és elkezdtünk kipakolni. Addigra már apa is kijött.
-Sziasztok! – ölelt át kedvesen minket. Aztán megjelent egy
5. személy is. Egy hidrogén szőke 25 év körüli csajszi.
-Sziasztok! – köszönt,mintha már ismernénk egymást.
-Had mutassam be az élettársamat,Heidit. – mondta apa.
-Helló. – köszönt neki anya komoran. Adott egy puszit a
homlokunkra,beszállt az autóba és elhajtott.
-Jó újra látni benneteket. – mosolygott apa halál
nyugodtan,mintha mi sem történt volna – Remélem hamar megszeretitek egymást Heidivel.
-Remélem. –
erőltettem ki egy mosolyt.
Stew csak búskomoran bólogatott. Kezdtem aggódni érte.
Bementünk a csodálatos házba. Imádtam itt lenni. Akárcsak egy
kastély közvetlenül a parton. A szobám ablaka természetesen a tengerre nézett.
Miután kipakoltam mindent odamentem és csak bámultam ki az ablakon.
-Ebéd!! – szólt apa.
-Ilyenkor? – méltatlankodott a bátyám.
-Igen,elmegyünk egy étterembe. Gyertek! Kint várunk
benneteket a kocsinál.
-Gondoltam,hogy ez kiscsaj még főzni se tud. – állapítottam
meg magamban.
Futottam le a lépcsőn,aztán hirtelen keresztülestem Stew-en.
-Te meg mit csinálsz itt a lépcső alján!? – kérdeztem
miközben nagy nehezen sikerült felállnom.
-Rád várok. – röhögött,de aztán megint lefagyott a mosoly az
arcáról.
-Stew valami baj van? Ez alatt a pár nap alatt teljesen
depresszióssá váltál.
-Semmi. Hagyjuk. Elrontottam pár dolgot aminek súlyos
következményei lehetnek. Még én sem látok tisztán.
-De ugye tudod,hogy velem mindent megbeszélhetsz? –
mosolyogtam.
-Tudom. – és láttam egy kis halvány mosolyt a száján.
Megöleltem,hogy semmi baj nem lesz és indultunk is.
***
Borzasztó unalmas volt az egész. Apa csak a „barátnőjével”
volt elfoglalva. Semmi értelmes dologról nem tudtunk beszélni. Stew-el
felváltva forgattuk szemünket apáék nyálazásán. Végre befejeztük az ebédet és
indultunk vissza. Miután hazaértünk kifeküdtem a partra napozni. Stew elment
apával szörfözni. Heidi pedig haza ment. A hétvége többi része változatlanul
unalmas volt.
-Ezért kár volt eljönni. – morogtam magamban.
*Stew szemszöge*
Na végre megyünk apához…”húú de jó lesz” . Korán reggel már
el is indultunk. A kocsiban próbáltam szótlan maradni. Nem akartam,hogy
kiderüljön,hogy mik is történtek szerda éjjel.
Úristen…úgy viselkedtem
mint egy 14 éves. Hogy lehettem ilyen felelőtlen??? Nem kellett volna annyit
inni… Nem lesz ez így jó. Fel kell hívnom Nikkit. Nem rágódhatok ezen ennyit
magamban.
Megérkeztünk apához…felszedett egy nála 20 évvel fiatalabb
csajszit. Elég gáz. Nem veszi észre,hogy csak a pénzét akarja. Undorítóak így
együtt. Na mindegy nem is érdekel.
Bementem a szobámba és felhívtam Nikkit.
-Szia kicsim! Minden rendben?
-Szia…nem tudom még csak pár nap telt el.
-Csináltál tesztet?
-Nem. Nem akarom,hogy anyámék rájöjjenek.
-Ne legyél már ilyen buta! Lehet,hogy nem is vagy terhes.
-De mit szólnának ahhoz,hogy ha megtudnák,hogy mi
lefeküdtünk!? – ezt már szinte sírva mondta.
-Csscss. – csitítottam – Nem lesz semmi baj. Csinálj egy
tesztet és menj el orvoshoz. Most apámnál vagyok a parton. Nem tudok veled
menni,ne haragudj.
-Jól van teljesen igazad van. Remélem minden rendben lesz.
-Én is. Nagyon szeretlek. Most le kell raknom.
Szia.
-Rendben. Én is szeretlek. Szia.
Leraktam és elindultam lefelé,de összerogytam,leültem a
lépcsőre. Nem bírom tovább,nem lehetek 19 évesen apa…
Nem hiszem el…a húgom érzi,hogy valami nincs rendben.
Elmondjam neki? Nem. Most még nem . Én sem tudom még ,hogy mi van.
Szétuntam a fejem az étteremben. Borzasztó,hogy apa és Heidi
mit művelnek. Azt hittem elhányom magam.
Délután végre elhúzta a csíkot Heidi. Elmentem apával egyet
szörfözni. Váltottunk pár szót közben.
-Anyádnak mi baja volt,hogy csak úgy elhajtott? – kérdezte.
-Gondolom Heidi.
-Hogy érted ezt?
-Egyáltalán nem illetek össze. A lányod is lehetne.
-Tudom,de szeretem.
-De ő nem szeret viszont,APA!! Nem veszed észre,hogy csak
kihasznál?
-Stew,fejezd ezt be! Nem is ismered. Honnan tudod,hogy
kihasznál?
-Láttam,hogy hogy nézett rád. Nem úgy mint egy
szeretőre,akiért mindent megtenne.
Erre már nem válaszolt semmit,fogott egy hullámot és kiment
a partra.
Borzalmas volt ez a 2 nap. Nem tudom,hogy fogok
kibírni 2 hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése