3. fejezet - Vége!

-Adele!! Adele!! – keltett fel anya – Itt vannak a lányok. Rád várnak, hogy együtt menjetek suliba.

-Őőőő..jó,oké. Megpróbálok magamhoz térni.

Ez gyorsan sikerült,mivel a lányok berontottak a szobámba. Ledobták magukat az ágyamra és elhalmoztak kérdésekkel, ameddig öltöztem.

Gina hirtelen felsikított.

-Úristen!!! Ezt akarod fel venni!?

-Mi a baj ezzel?

-Undorító,rikító sárga színe van ennek a pólónak.

Ránézett Robinra és bevették magukat a ruháim közé.

-Majd mi segítünk - nevetett Robin.

-Ez tökéletes! – mutatott egy lila ujjatlant Gina.

-Ehhez a virágos nadrághoz pont illik – szólt a szekrény mélyéről Robin.

-Rendben van. – gyorsan belebújtam mindegyikbe,felkaptam a lábamra a kedvenc fekete sarumat és már indultunk is.

Suliba menet félútón eszembe jutott, hogy Davidről még nem is beszéltem nekik.

-Képzeljétek el! Tegnap kaptam egy üzenetet Davidtől.

-Mit írt? – kérdezte Gina meglepve.

-Nem tudom,nem olvastam el,rögtön kitöröltem.

-Miért? – kiabálták egyszerre.

-Nem akartam elrontani a kedvemet. – sütöttem le a szemem.

Pár perc csönd után Robin megszólalt.

-Gina! Mi van Alex-szal?

-Háát… - pirult el – elhívott fagyizni.

-Ez szuper! – vigyorogtunk mindhárman.

Beértünk a suliba,még volt 10 percünk csöngetésig. Addig kimentünk az udvarra Robinnal,mivel Gina Alex-szal beszélt.

-Milyen édesek így együtt. – mondtam.

-Igen-igen. Remélem összejönnek. – helyeselt Robin.

Leültünk egy padra és előszedtünk egy újságot. Kikerestem azt a cikket ahol a One Directin-ról írtak. Épp bele voltunk merülve a story-ba ,amikor egy alakot láttam megállni magam előtt. Felnéztem és Davidet láttam magam előtt azzal a „fogkrém-reklámos” mosollyal az arcán.

-Szia Adele! Beszélhetnénk?

-Sz-sz-i-a-a! – dadogtam a meglepettségtől – Persze! Robin bocsi,5 perc.

-Oké,rendben. Menj csak!

Megfogta a karom és behúzott az öltözőknél lévő folyosóra.

-Miről van szó? – kérdeztem komolyan.

-Rólunk van szó. Sajnálom,hogy olyan csúnyán kidobtalak és megcsaltalak. Még mindig szeretlek.

-Hidd el én is sajnálom,de vége. Te döntöttél így. Te választottad Stefanit. Ne haragudj,de én ezek után nem tudnék megbízni benned. – ahogy ezt kimondtam éreztem,hogy elcsuklik a hangom és könny gyűlik a szemembe. Próbáltam megnyugtatni magam. Ne sírj! Nem érdemel egy könnycseppet sem!!!

1 perc kínos csend után folytatta.

-Nagyot tévedtem…rá kellett jönnöm,hogy milyen rossz nélküled. – lehajtotta fejét és beletúrt,dús,rövidre vágott,gesztenyebarna hajába.

-Én szerettelek David,az a 4 hónap amit együtt töltöttünk csodálatos volt,de ennek már vége…vége kellett lenni,hogy egy új kapcsolat kezdődjön el valaki mással.
Felemelte a fejét,és mélyen a szemembe nézett. A tenyerét az arcomra tette,majd lassan megcsókolt.

-Nem számítottam erre... - mosolygott fájdalmasan,majd elengedett. Elindult,már rég máshol járt,de én még mindig csak ott álltam egy helyben,némám.

Hosszú percek után végre elindultam. Robin Ginával együtt várt rám.

-Mi volt? Mit mondott? – kérdezősködött Robin.

-Azt mondta,hogy megbánt mindent és még mindig szeret.

-Te mit mondtál?

-Azt mondta,hogy őt nem érdekli,mert csúnyán elbánt vele,semmibe véve az érzéseit. – válaszolt helyettem Gina – Legalábbis nagyon remélem.

-Igen. Így volt. Nem dőlök be neki még egyszer.

Megöleltük egymást,igazi nagyölelés. Aztán indultunk órára.

Tanítás után otthon anya boldogan fogadott.

-Nézd csak!! – lobogtatott meg 2 darab repülőjegyet.

-Ez nem lehet igaz! – tátva maradt a szám – Ilyen hamar elintézted?

-Hát persze! Beszéltem apáddal is. Beleegyezett,hogy Stewe nála lakhat addig amíg mi nyaralunk. És ragaszkodott hozzá,hogy holnap menjetek el hozzá.

-Jól van. – mosolyogtam.

A délután hátralévő részét lustálkodással töltöttem,tipikus péntek délután. Este fele eldöntöttem,hogy beszélek a bátyámmal,hogy mi baja van,miért nem jön el velünk?

Kopogtam.

-Bejöhetek?

-Gyere. – jött az unott válasz.

-Miért nem akarsz eljönni velünk Angliába? – kérdeztem tőle olyan jó testvér módjára.

-Azért,mert tudom,hogy csak amiatt az 5 csávó miatt akarsz Angliába menni,hogy lásd őket. És nekem semmi kedvem nincs ahhoz,hogy bejárjam London utcáit csak azért mert te mindenáron látni akarod őket.

-Sajnálom. Ha előbb mondtad volna kitalálhattunk volna mást,ahova te is szívesen eljössz.

-Minek? Tökéletes lesz nekem 2 hétig nélkületek. Vár a kaliforniai tengerpart,a haverok,bulik és persze a csodálatos Nikkim.

-Jól van. – vontam meg a vállam,mivel erre mást nem tudtam mondani és kimentem.

Összepakoltam a cuccaimat holnapra és közben azon gondolkoztam,hogy Stew-nek mi baja lehet…