Reggel mosolyogva keltem anya ágyában. Olyan szépet álmodtam…
5 cuki srácról szólt. Egy kávézóban voltam velük. Egy asztalnál ültem velük,
Niall és Liam között. A többire nem emlékszem…
Miután visszatértem a valóságba
felkeltem,felöltöztem,megcsináltam a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam.
Lementem reggelizni. Csak anyát találtam az asztalnál.
-Stew hol van? – kérdeztem meglepve.
-Tegnap este a barátnőjénél aludt.
Erre csak bólintottam,hogy jól van. Leültem mellé egy tál
müzlivel. Régóta nem voltam ilyen jóban anyával.
-Köszönöm. – álltam fel az asztaltól.
-Egészségedre!
Nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a suliba. Az
iskola előtti padon várt rám a két barátnőm, Gina és Robin.
-Sziasztok! – szóltam vidáman.
-Szia Adele! – vágták rá egyszerre.
-Minden rendben van közted és anyukád között? – kérdezte
Gina aggódva
-Igen,minden olyan mint régen! – mosolyogtam.
-Belegondoltatok,hogy már csak 1 hét van a suliból?? –
váltott hirtelen témát Gina.
-Igen!! Alig várom! Remélem valami jó helyre megyünk
nyaralni. – vigyorogtam
A beszélgetést félbeszakította a történelem tanár,aki szúrós tekintettel kért számon minket,hogy
miért nem vagyunk még órán. Csak hápogtunk,hogy még nem is csöngettek. Duzzogva
bementünk a terembe, ahol még csak 5-ten lófráltunk.
***
Ma valahogy gyorsabban teltek az órák és már azon kaptam
magam,hogy otthon vagyok,de jó. Bekapcsoltam a laptopot és beléptem a Facebook
profilomba. Volt egy üzenetem és egy értesítés. Az üzenet Davidtől jött. El sem
olvastam,rögtön kitöröltem. Az értesítésnek nem volt semmi jelentősége.
Kijelentkeztem és beléptem Twitterre. Böngésztem
egy kicsit…
-Adele vacsora! – kiabált fel anya.
-Rendben,egy pillanat.
Kikapcsoltam a gépet és már indultam is az ebédlőbe. Anya a
konyhában sürgölődött Stew pedig már az asztalnál ült.
-Milyen volt a tegnap estéd? – kacsintottam rá flegmán.
-Közöd!?
-Gyerekek! – szólt ránk anya.
Leültünk és elkezdtünk enni.
-Arra gondoltam,hogy kitalálhatnák,hogy hova megyünk
nyaralni. – vetette fel a témát anya.
-ANGLIA!!!! – kiabáltam
-Anglia!? – ráncolta össze szemöldökét a bátyám.
-Jó ötlet.
-Én nem jövök. – pufogott Stew
-Jól van. Akkor addig te apádnál leszel,még mi ketten
elutazunk 2 hétre. – kapta fel a vizet anya.
Erre csak megint megrántotta a vállát.
-Anya! Akkor biztos? Anglia? - túl szépnek tartottam,hogy igaz legyen. Anya nem arról híres,hogy ilyen könnyen bele megy a dolgokba.
-Igen! Holnap el is intézem a jegyeket és a szállást. - tátva maradt a szám...
-Aaaa de szuper!! Annyira szeretlek,köszönöm.
Anya csak mosolygott és láttam rajta,hogy végre boldog.
Gyorsan megettem mindent és fölrohantam a szobámba. Fölhívtam a lányokat és
elújságoltam nekik a nagy hírt.
-Úristen,Adele!!! Mekkora mázlista vagy!! – visított a
telefonba Robin
-Igen tudom,annyira várom!!! Egy hét és repülünk.
-Ez fantasztikus!!! Ha szerencséd van,akkor találkozol
velük,mert most még itt vannak nálunk Amerikában,azt hiszem Torontóban. –
mondta Gina.
-Jujj de jó. Olyan boldog vagyok.
-Na jól van,már későre jár,le kell tennem. Sziasztok! –
köszönt el Gina.
-Persze,majd holnap mindent kitárgyalunk. Sziasztok. –
mondtam és leraktam a telefont.
Bepattantam az ágyba és elővettem az MP4-emet. Meghallgattam
az aktuális kedvencemet a More Than This-t. Közben magam elé képzeltem
a nyaralást. Teljesen elkalandoztam. Csak reggel tértem vissza a Földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése