35. fejezet - Higgy magadban!

Hát igen. Alvás tényleg nem volt… Amit Liam szóvá is tett.

-Hallottam jól sikerült az este. – nevetett reggeli közben.

-Az biztos… - csóválta a fejét Zayn.

-Jó hangos vagy. – kacsintott rám Harry.

-Jól van,köszi. Elég lesz! – próbáltam őket leállítani.

-Miért? Mégsem volt jó? – jött le a lépcsőn Louis.

-Hagyjatok már!!! – nevettem és kiviharzottam a konyhába. Niall épp a hűtőben kutatott.

-Na mi az? – csámcsogott teli szájjal.

-Szívják a vérem.

-Ne foglalkozz velük!

-Úgy nézek ki!? – tettem le a tányérokat.

-Nem is tudom….

-Nyeld már le te disznó! – nevettem.

-Most már jó!?

-Sokkal. Amúgy délelőtt mit csináltok?

-Semmit. „Pihenünk” a koncert miatt.

-Oké…amúgy hányadika van?

-Azt hiszem 14.

-Nincs kedved elmenni karácsonyi ajándékot venni? – néztem rá boci szemekkel.

-Oké… - sóhajtott – De akkor nekem is lehet egy kérésem?

-Kettő is. – mosolyogtam.

-Gyere el velem Írországba! – átfonta a derekamat.

-Hogy mi? Mikor?

-Karácsonykor.

-Rendben! De mi lesz Loui szülinapjával?

-Ne aggódj. Már mindent elterveztem.

-Attól nem félek. – nevettem – De siess,mert MOST akarok indulni.

-Jól van. – megforgatta kék szemeit.

Gyorsan felszaladtam és egy kicsit rendbe szedtem magam. Nem vittem túlzásba a dolgokat. Egy halvány kis smink és laza ruha. Semmi extra.

Tízkor már a kocsiban ültünk.

-Remélem nem fognak felismerni a rajongók és hisztirohamot kapni. – húzott a fejére egy sapkát és kapucnit. Ja és a női napszemüveg se hiányozhatott.

-Szerinted nem lesz feltűnő,ha egy méregdrága,hófehér porsche parkol le a pláza előtt!? És egy sapkás,kapucnis szitakötő száll ki. Szerintem se.

-Olyan gonosz vagy. – szipogott.

-De mond,hogy nincs igazam!?

-Nem is tudom…

-Jut eszembe…mikor is tanultál meg vezetni?

-Azt hittem már meg se kérdezed. Egyébként a nyáron.

-Azta. – nyávogtam és egy kicsit megjátszottam magam.

-Jajj drágám olyan cinikus vagy! – vette a lapot és legyintett egyet.

A további negyed óra szintén baromkodással és nevetéssel telt. Imádom,hogy nem csak romantikázni lehet vele,hanem ökörködni is,mint egy báttyal. A plázában szétváltunk,és megbeszéltük,hogy délben találkozunk a földszinti szökőkútnál.

Bejártam a hatalmas épületet,legalább 30 üzletet mire végre sikerült mindenkinek vennem valamit. Stewnek vettem egy szörfruhát, anyának egy csodálatos antik vázát és egy képkeretet. Robinnak egy pár cipőt. Kíváncsi lennék az arcára,amikor meglátja a csodálatos Gucci darabot… Liamnek egy kockás inget és egy Levis farmert, Danielle tanácsára. Zaynnek egy zsebtükröt,hogy ne kelljen mindig a telefonba nézegetnie magát. És persze egy 15 darabos „haj izét”. Volt ott minden…hajzselé,hajlakk, 3 különböző fésű… Louinak vettem pojénból egy I Love Carrot feliratú pólót és egy sötétkék Lacoste cipőt. Harrynek…nos nagyon nagy bajban voltam. Semmi ötletem nem volt,de végül találtam egy neki való nyakláncot és egy szexi sapit,meg egy idézetes könyvet. Niallnek vettem egy Bruno Banani parfümöt. Imádtam azt az illatot… A rengeteg cuccot még megtoldottam egy Tommy Hilfiger inggel és órával. Az inget Zaynnek,az órát Niallnak. Elenornak egy Louis Vuitton táskát szereztem, Daniellenek pedig egy Chanel koktélruhát. Az otthoniaknak meg még képeslapot.

Hát igen… A bankszámlámon nem is nagyon maradt pénz… na mindegy.

Jól elszaladt az idő,egy óra után értem oda a megbeszélt helyre. Niall se volt még ott. Legalább nem csak én kések több mint egy órát. Leültem egy padra és vártam,vártam és vártam. Negyed óra után meguntam és a sok szatyor közül előhalásztam a táskám,belőle a mobilom. Tárcsázni kezdtem Niall számát.

-Szia kicsim. Merre vagy?

-Ott,ahol megbeszéltük. És te?

-A második emeleten. Felismertek és épp aláírásokat osztogatok.

-Kérlek siess!

-Úgy lesz. – azzal kinyomott. Tényleg sietett 10 perc után már ott is volt,talán több cuccal,mint én.

-Öhm…bocsánat,elnézést hölgyem. Nem lenne kedve esetleg ma velem ebédelni?

-Sajnálom,de épp a szupersztáromra várok.

-Hát ez hihetetlen. Hogy hívják?

-Niall Horan.

-Hümmm…Nem ismerem.

-Na jól van. Gyere te lökött! Nagyon formában vagy ma. – nevettem.

-Az biztos. – kaptam egy gyors puszit és elindultunk a legközelebbi kajáldába.

***

-De Manó nekem ez nem fog menni! Több ezer ember előtt…Képtelen vagyok rá.

-Fogd már be! Nyugodj le!

-De mégis hogyan!?

-Ülj le! Mitől félsz ennyire? Tehetséges vagy. Ott leszünk veled mi is.

-De…

-Nincs de! Inkább kapd be! – kikerekedett szemekkel néztem Louisra – Ajj,te kis piszkos fantáziájú. Nem AZT. – dobott meg egy zacskó gumicukorral.

-És egyébként is szép vagy,ügyes vagy meg még sorolhatnám. – folytatta Liam.

-Jó. Remélem menni fog.

-BIZTOS! – kiabáltak egyszerre.

-Csak higgy már magadban! – mosolygott Niall és kaptam egy hosszú csókot a színpadra lépés előtt.

Azt a negyven percet,amíg ők nagyban énekeltek én idegeskedéssel töltöttem.  Nem is tudom mikor,de végeztek az énekléssel és leültek egy kanapéra,ami a színpad közepén állt.

-Szeretett rajongóink! – kezdte Harry,mire hatalmas sikítás felelt.

-Pár nap múlva megjelenik a Karácsonyi albumunk. – folytatta Liam.

-Egész pontosan december 20-án. – akadékoskodott Louis.

-Lesz számotokra egy meglepetés dal a CD-n. – mondta Niall és rám nézett.-mivel a színpad szélén ácsorogtam nem volt nehéz.

-Amiből most hallhattok egy kis részletet! – ugrott fel Zayn és ismét hatalmas sikítás jött a rajongóktól.

-Adele Othen! – üvöltöttek egyszerre a srácok. Teljesen lemerevedtem,reszketett minden egyes porcikám. Nem volt elég,hogy zongoráznom kell több ezer,vagy millió ember előtt,még azzal is meg kellett küzdenem,hogy ne essek pofára a magassarkúban… A mellettem álló statiszta észrevette,hogy magamtól nem fogok elindulni,ezért egy kicsit meglökött,ami miatt elég érdekesen sikerült felmennem a színpadra. Ahogy végigsétáltam próbáltam aranyosan integetni azoknak,akik a nevemet kiabálták. Leültem a zongora mögé. Összenéztünk a fiúkkal. Leütöttem az első hangokat. Az ujjaim remegtek és össze-vissza keresték a billentyűket. Szerencsémre csak a refrént énekelték el,kétszer. Nagy szenvedés árán sikerült hibátlanul (!) eljátszanom. Felálltam és a fiúkhoz siettem. Leírhatatlan érzés volt,amit akkor éreztem. Rengeteg ismeretlen ember téged,és a munkádat ünnepli… Éreztem,hogy könny gyűlik a szemembe és tiszta libabőr a karom. Most az egyszer örömkönnyek voltak. Pár perc után olyan „one direction módra” lefutottunk a színpadról. Azonnal Niall nyakába ugrottam.

-Ügyes voltál kicsim!!! – szorított magához.

-Annyira szuper érzés volt ott kint állni.

-Tudjuk. Nagyölelés!!!! – üvöltött Louis és mind az öten agyon szorítottak.

-Atyaég! Adele,fantasztikus voltál! – rohant felém Lexi. Kicsit szégyelltem magam,hogy szinte nem is foglalkoztam vele,de nem vette magára.

-Köszönöm. – öleltem át őt is.

-Ne haragudjatok,de nekem mennem kell. Adele majd még beszélünk,ugye?

-Persze! – nevettem rá.

-Sziasztok! – köszönt el tőlünk.

-Zayn! Ne nézz így rá! – csapta hátba barátját Liam.

-De…

-Még csak 15.

-Jó…

Ezen kicsit meglepődtem,de nem sokat foglalkoztam vele,mert Adem jól lecseszett minket,hogy miért nem vagyunk már kint a limuzinnál. Még elmentünk vacsorázni,és közben Adem kifejtette,hogy milyen tehetséges vagyok. Nagyon jó érzés volt hallgatni.

Valamikor hajnalban sikerül haza érnünk. Teljesen kimerültem. Egy gyors zuhany után bevetődtem az ágyba Niall mellé. Hamar elnyomott mindkettőnket az álom.