34. fejezet - Új barát

Beköszöntöt a tél és leesett az első hó. Így december eleje táján elkezdtem gondolkodni,hogy mit vegyek a srácoknak és az otthoniaknak karácsonyra. Sajnos nincs sok idejük a fiúknak. Holnap lesz a karácsonyi koncertjük. Ma meg interjút adnak és dedikálnak. Ja és a legfontosabb. Holnap a koncert után publikálják az általam írt dalukat. Ettől teljesen kész vagyok. Hihetetlenül várom.

Azt hiszem a mai napot egyedül töltöm. Nincs kedvem semmihez. Max egész nap az ágyban dögleni. Mivel ma még egyetlen élőlénnyel sem beszéltem – leszámítva magamat – úgy döntöttem,hogy felhívom Robint.

-Szia! Mizu? – szóltam bele vidáman a telefonba.

-Szia Hugi. – igen,mióta kiderült,hogy ’testvérek’ vagyunk ő is Huginak hív. – Ma végre elkezdődött a téli szünet. És veled? Minden rendben?

-Ja,persze. Neked még suliba kell járni. – húztam egy kicsit az agyát.

-Na jól van… - nevetett.

-Figyelj! Most mi van Harryvel? Nem igazodok ki rajtatok.

-Semmi nincs. Néha beszélgetünk…Ennyi.

-Aha,jó. Persze. Megkérdezem még egyszer. Mi van köztetek?

-Tényleg semmi. Újrakezdtük. Tiszta lappal indultunk mind a ketten. Szóval úgy beszélgetünk egymással,mint akik azelőtt nem ismerték volna egymást. Nem fogom azt mondani,hogy Harry Styles barátnője vagyok,mert MÉG nem. Egy hónapja – vagy már több, nem tudom – nem is láttam.

-Ezt elsőre nem tudtad volna elmondani? – nevettem.

-Jajja má’ – tudtam,hogy mosolyog. – És mit csinálsz mostanában? Van melód?

-Most per pill nincs. Azért az egy dalért annyi pénzt kaptam,hogy hűha. Egy évig vígan elélnék. Na jó azért ez kicsit túlzás volt. De érted…

-Aham. Az tök jó. Holnap tuti megnézem a koncertet.

-Hol?

-Van egy oldal,ahol online nézhetem a koncertjüket. Igaz itt akkor már hajnali 2 lesz,de nem számít. Na mindegy. Most mennem kell. Ne haragudj. Majd még beszélünk. Puszi. Szia.

-Oksa. Na szia. – leraktam a telefont és sokáig vaciláltam,hogy kimenjek-e ebbe a hidegbe. Nem volt jobb dolgom,ezért jó melegen felöltöztem és elindultam London havas utcáin.

Körübelül negyed óráig bírtam a jeges szélben. Bementem a legközelebbi cukrászdába és leültem egy asztalhoz. Jól esett a meleg.

-Jó napot! Hozhatok valamit? – lépett oda hozzám egy fital lány.

-Öhm… egy forró csokit kérnék és egy tripla csokis muffint.

-Máris hozom. – mosolygott kedvesen. Gondolom levágta ki vagyok. Körülnéztem,minden asztalnál többen ültek,vidámak voltak és szerencsére nem ismertek fel. Viszont volt egy lágy aki egyedül búslakodott a sarokban álló asztalnál. Szemei rámtapadtak és legalább 3 percig engem nézett. Már azon voltam,hogy odamegyek és megkérdezem,mi baja van,de a pincérnő meghozta a muffinom.

-Köszönöm. – mondtam,mikor letetette elém.

-Egészségére.

-Fizethetnék most?

-Hát persze. – gyorsan lerendezt,attam egy kis borra valót és beleharaptam a sütibe. Amíg a tejszínhabot szűrcsöltem végig azt a fura lányt néztem. Most már  nem velem volt elfoglalva. Könyvet olvasott. Felkeltette az érdeklődésem a kiscsaj. Olyan 14-15 éves körül lehet. Rövidre vágott barna haja és szintén hatalmas barna szemei voltak. Nem voltak túl nőies vonásai. Nem bírtam ki. Lenyeltem az utolsó korty kakót és oda mentem hozzá.

-Szia. Nem zavarok? – ültem le vele szembe.

-Nem. – felnézett rám és egy kicsit elmosolyodott.

-Láttam,hogy az előbb engem bámultál… Gondolom tudod ki vagyok.

-Igen, tudom. Adele Othen,17 éves. Kaliforniában születtél. Niall Horan barátnője vagy. És van egy bátyád Stewe. És most kiderült,hogy egy nővéred is. – sorolta büszkén,hogy ismeri az egész életemet. Tátva maradt a szám.

-Honnan tudsz a nővéremről!?

-A sztárhírekből és facebookról meg twitterről. Tudod,olvastam a kiírásaitokat. Mint például,hogy Szeretlek Hugi vagy Nagyon hiányzol Nővérkém….

-Basszus. – dőltem hátra a székben.

-Na mi van te kis loser!? – hallottam egy mély hangot a hátam mögül,amit idegesítő nevetés követett.

-Kopj le Zack! Ti meg ne nyerítsetek már! – szól oda nekik… a nevét még nem is tudom… de gáz.

-Jajj, mert ha nem mi lesz!? – kérdezte flegmán az egyik szőke lány.

-Semmi. Csak ez egy kultúrált cukrászda,ahol az emberek nem kiváncsiak a kis taknyosok balhéjára. Szóval el lehet menni. – álltam fel és közelebb léptem a taplig rózsaszínben virító libához. Csak egy flegma krimaszt kaptam válaszul. A két kis barbie baba és a hosszú hajú kenjük hamar lelépett.

-Köszi. – mosolygott újdonsült barátnőm.

-Semmiség. Irritálnak ezek a stílusú kölykök. Amúgy,hogy is hívnak? – nevettem egy kicsit zavarban.

-Lexi. – nevetett. Még egy kicsit beszélgettünk,a telefonom csörgése félbe szakított minket.

-Szia Kicsim! Merre vagy?

-Szia. Itt vagyok egy cukrászdában Lexivel.

-Igen? És ő ki?

-Egy új barátnőm. Most imertem meg. De miért hívtál?

-Csak nem tudtam,hogy hol vagy. Lassan haza jöhetnél. Már négy óra…

-Oké. Sietünk. Puszi. Szeretlek.

-Én is. Szia.

-Na miújság? – kérdezte Lexi.

-Na szóval. Te is directioner vagy?

-Igen. – csilogott a szeme.

-Akkor most valóra váltom az álmod. Gyere! – megfogtam a kezét és elindultunk hozzánk.

***

-Sziasztok! – beléptünk a házba. Kis barátnőm majdnem elájult,amikor meglátta a srácokat.

-Uramatyám! – visított.

-Fiúk,ő itt Lexi. – mutattam be nekik.

Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Annyira boldog volt. Szegény már elsírta magát. Este fele ment haza egy csomó közös kép elkészítése és hülyéskedés után.

-Annyira köszönöm. – ugrott a nyakamba,amikor elköszöntünk.

-Várj! Adok valamit. – rohantam vissza. – Tessék! – nyomtam a kezébe egy V.I.P. jegyet a holnapi koncertre.

-Ez most komoly?

-Hát persze. Ott találkozunk. – átöleltem és ő elment.

-Nagyon kedves volt tőled. – karolt át Niall váratlanul.

-Hááát. Jó érzés volt látni,hogy ilyen aprósággal mennyire lenyűgöztem. – mosolyogtam.

-Ahhoz nagyon értesz. – nevetett – Jössz?

-Aludni?

-Nem egeszén arra gondoltam. – kacsintott egyet.

-Perverz!

-Nem is! – tiltakozott és elkezdett felfele futni. Kicsit később utána mentem.