31. fejezet - A dal

Az elmúlt pár nap nem éppen úgy telet,mint ahogy terveztem. Egész nap lent vagyok az alaksorban. Semmihez nincs kedvem,csak a dalhoz. Minden energiámat ebbe fordítom. Végül is „még csak” csütörtök van. A szöveggel még semmit nem tudtam kezdeni. Kész ideg vagyok. Emiatt túl is voltunk Niallal az első komolyabb veszekedésünkön. Szerencsére nem volt vérre menő,még aznap kibékültünk. Belátom,neki volt igaza. Na mindegy. Koncentráljunk a szövegre. Még ma estig készen kell lennem.

Nem kértem túl sokat,te mégis elhagytál.

Nem értem miért,de…

Nem jó. Összegyűrtem és a többi közé dobtam. Tettem még egy próbát.

Most itt állok előtted,szívem szól hozzád.

Ne szólj semmit! Csak hallgass meg kérlek!

Fogd meg a kezem és szeress,mint régen!

Visszaolvastam a sorokat. Ez már jobban tetszett,mint az előző húsz. Három óra szenvedés után végre készen voltam az egésszel.

-Készen van!!!!!!!!! – rontottam be a nappaliba.

-Te még élsz? – nevetett Louis. Erre csak egy nyelvnyújtás volt a válaszom.

-Gyertek le és énekeljétek el. A dallam már úgyis megy.

-Nyugi kiscsaj. – fogta meg a vállam álmos fejjel Harry. Mióta Robin nem jelentkezik teljesen kifordult önmagából. Nem csinál semmit. A kötelező megjelenéseken kívül egész nap a szobájában van.

-Harry kérlek!

-Jó… - megforgatta szemeit.

Lerohantunk és a kezükbe nyomtam a szöveget.

-Milyen rondán írsz. – csóválta a fejét Louis.

- Hagyj már békén! – csaptam egyet a kezére.

-Kezdjük már! – nevetett Zayn a gyerekes vitánkon.

Elkezdtem a bevezetőt játszani. A közös refrénnel indult. Aztán Louis szólója,majd Liamé. Kétszer refrén. Niall és Zayn közös része. Ismét refrén. A dalt Harry szólója zárta. Annyira szép volt… Tiszta libabőr lettem,ahogy tökéletes hangját hallgattam. Még ő is elsírta magát. A szöveg kifejezetten a lelki állapotát tükrözte.

-Harry… - Loui átölelte.

-Köszönöm. – megtörölte szemeit Harry és átölelt.

-Mégis mit?

-Mindegy… - legyintett és újból magához húzott. Hamarosan egy nagy csoportos ölelés alakult ki.

-Most,hogy ez kész és Harry kezd visszatérni,csinálhatnánk egy bulit. – mosolygott Liam.

-Olyat mint nyáron? – csillantak fel szemeim.

-Pont ugyan olyat. – mosolygott Harry. Kész csoda,már egy hete nem láttam ilyennek.

Az estét filmnézéssel és beszélgetéssel töltöttük. Ez már nagyon ránk fért. Jól éreztem magam,annak ellenére,hogy nem buliztunk. Végig néztünk 3 horror filmet. A kedvenceimet… Fűrész 2. , Végsőállomás 5. és A balta. Nem tartom magam beszarinak,de volt,hogy visszafojtottam pár sikolyt.

-Ne félj édesem. – suttogta a fülembe Louis valami nagyon ijesztő hangon. Felpattantam és ijedtemben pofon vágtam.

-Basszus,ne haragudj! Csak…

-Semmi baj. – nevetett és végigsimította az arcát – Nem vagy gyenge.

Bocsánatkérés képpen megöleltem,de lehet,hogy nem kellett volna.

-Na most visszakapod! – azzal a lendülettel levágott a kanapéra és csikizni kezdett.

-Ne!!! Répuci… Befogok pisilni. – visítottam.

-Tudod… vannak húgaim. És megtanultam,hogy ez KAMU!!! – nevetett és tovább „kínzott”.

-Jó,elég! – lépett közbe Niall – Nézd már meg! Szegény úgy néz ki,mint egy paradicsom. – mutogatott a vörös fejemre és kitört belőle a nevetés.

-Köszönöm szívem,én is téged. – nevettem és megtöröltem a szemem.

-Gyere ide! – széttárta kajait,jelezve,hogy öleljem át. Szorosan hozzá bújtam. Hosszú barna hajam belepte mellkasát. Mélyen magamba szívtam bódító illatát. Nem tudom meddig lehettem így,de éreztem,hogy szemeimre hatalmas súly nehezedik. Egyre nehezebben tudtam nyitva tartani őket,majd elnyomott az álom.

***

-Jó reggelt cica-mica. – hallottam egy kellemes hangot a fülembe suttogni. Ismerős volt,de nem a megszokott. Szemeim kipattantak. Harry és Niall között feküdtem a szobánkban.

-Szeretlek! – csücsörített csukott szemekkel a göndörke és közeledni kezdett felém. Gyorsan felpattantam,ezzel elkerülve a csókot. Niall még mélyen aludt.

Harry,hogy az istenbe kerül ide!? Mit műveltünk az este!? Végig néztem magamon. Hosszú ujjú póló és egy vékony nadrág volt rajtam. Harry és Niall is fel voltak öltözve – legalábbis pólót azt láttam. Harry – mivel én már nem voltam mellette – rámászott Niallre.

-Mi a…!? – kelt fel szerelmem. Váltottunk egy gyors pillantást és ő elmosolyodott. Egy laza mozdulattal lekevert egyet Harrynek.

-Ez meg mi!? – nézett körül.

-Megint alvajártál. – forgatta szemeit Niall.

-Már megint!? Ezt nem hiszem el… Remélem semmi bántót nem mondtam,vagy csináltam. Már itt sem vagyok. – mosolyodott el halványan. Kimászott az ágyból,de amint lekerült róla a takaró enyhén szólva ledöbbentem. Ott állt előttem a szoba közepén egy szál semmiben.

-Basszus. Ne már. – takartam el a szemem és egy párnát dobtam felé.

-Harry! Tünés! – utasította Niall.

-Bocsíííí. – szaladt ki lányos visítással. Az ajtó mögül csak Louis huhogását és bókjait.
-Háát…jól indul a reggel. – nevettem és bedőltem az ágyba.