Olyan négy óra körül értünk haza. Liam,Danielle és Zayn a
nappaliban ültek. Top 25 zenei listát néztek.
-Sziasztok! – köszönt kedvesen Danielle,amikor beléptünk.
-Hali. – húztam széles mosolyra a szám. Mi is helyet
foglaltunk a kényelmes bőr kanapén. Kicsit kellemetlenül éreztem magam…
Danielle egy igazi topmedellként festett. Én meg… A hajam össze volt fogva egy
kontyba,fekete farmernadrág egy hosszított mintás pólóval. A sminkem teljesen
„átlátszó”. Csak egy kis púder és szempillaspirál. Semmi különleges nem volt
rajtam a másik lányhoz képest. Niall szerintem megérezte,hogy kicsit furán
érzem magam.
-Gyönyörű vagy… - suttogta. Csak egy mosollyal válaszoltam.
Csendben néztük tovább a műsort,ugyanis a legjobb öt következett. Kíváncsiak
voltunk be kerül-e egy 1D szám.
A reklám alatt gyorsan felszaladtam átöltözni. Nem találtam
semmit… Feltúrtam a bőröndöm és végül találtam egy kényelmes melegítőt és egy
lila pólót. Visszasiettem a többiekhez,de Liamék eltűntek. Valahogy ennek most
kifejezetten örültem. Lehuppantam Zayn és Manó mellé.
-Hova lett mindenki?
-Hát… Harry még nem jött haza,Louis…fogalmam sincs,hogy hol
van. Liam és Danielle most mentek el.
-Adele! – emelte fel hangját Niall és a tévére mutogatott.
Kikaptam a kezéből a távirányítót és felhangosítottam.
A Londonból Kaliforniába
tartó utasszállító repülőgép - eddig ismeretlen okok miatt- lezuhant. A
felszállást követő 20 perc után valószínűleg légörvénybe került a gép. Az
Atlanti-óceánon megkezdődött a túlélők utáni keresés…
A műsorvezető hangját ezek után már nem hallottam. Csak
álltam és mereven bámultam magam elé. Látásomat elhomályosították a könnyek.
Robin…
-Ne!!! – üvöltöttem.
-Cssss. – karolt át Niall.
Könnyeim utat törtek és zokogásban törtem ki. Niall próbált
vigasztalni,de éreztem rajta,hogy ő is teljes sokkban van. Megragadtam a
pólóját és erősen magamhoz húztam.
-Adele…mi lenne,ha…felhívnád? – nyöszörgött Zayn és végig
gördült egy könnycsepp az arcán.
-De ti ezt nem értitek! – kiabáltam – Tegnap éjszaka volt
egy álmom… - itt már elhalkultam.
-És?
-És…Harry és Robin autóbalesetet szenvedtek. Robin… - vettem
egy mély levegőt és próbáltam visszafojtani a sírást - …meghalt.
-Ez lehetetlen! Nem halhat meg! – csattant ki Zayn – Add ide
azt a kibaszott telefont!
Nem akartam ellenkezni. Láttam rajta,hogy egy hajszál
választja el attól,hogy agyvérzést kapjon. Kimentem az előszobába. Előkotortam
a táskámból az iPhonomat és Zayn kezébe nyomtam. Megtöröltem az arcom és már
kicsit higgadtabban leültem a két srác mellé. Zayn gyorsan kikereste a számot
és tárcsázni kezdte. Kihangosította,hogy mi is halljuk. Kicsöng… Ez jó jel. Itt
kaptam egy kis reménysugarat. 1,2,3,4,5…. a hetedik csengésnél megszakadt a
vonal. Kétségbe esetten Zaynre néztem.
-Még egyszer. – suttogott és a száját harapdálta. Niall teljesen
lefagyott. Csak ült egy helyben és szaporán vette a levegőt.
-Kicsim! – meglengettem a kezem az arca előtt – Jól vagy?
-Öhmm…igen,persze. – küldött felém egy bíztató mosolyt.
Megfogtam a kezét. Valami hihetetlen erővel kezdte el szorítani,de nem érdekelt.
Ez a kis fájdalom most a legkevesebb gondom.
A hívott szám jelenleg
nem kapcsolható. Közölte egy gépi hang,mikor már harmadjára hívtuk Robint.
Itt már teljesen kiborultam. A szemeim hatalmasra dagadtak és vérvörössé váltak
a rengeteg sírástól. Niall és Zayn olyanok voltak,mint két élőhalott.
-Most mit csináljunk? – hajtotta le szőke fejét.
-Nem tudom…Niall…én ezt nem bírom. – azzal Zayn felpattant
és rágyújtott.
-Ne! Itt bent ne! – förmedt rá.
-Bocs,de most nem érdekel. – fújta ki a füstöt.
Csak ültünk és egy szót sem szóltunk. Fejemet Niall vállára
tettem. Ez hihetetlen. Még mindig nem tudtam elhinni,ami történt. Még csak két
napja vagyok itt és minden tönkre megy. Ezt képtelen vagyok magamnak
megbocsátani… Miért engedtem,hogy elmenjen? Itt kellett volna marasztalnom.
Mégis milyen barátnő vagyok!? Csak hagytam,hogy tök egyedül elinduljon vissza a
világ másik felére. És Harry? Basszus. Vele mi lesz? Ha megtudja…abba belehal.
Már csak amiatt is mennyit szenvedett,hogy Robin nem képes bevallani az éréseit.
 |
***
-Sziasztok életeim! – üvöltött Louis. Berohant a nappaliba
és beugrott közénk.
-Ne már! – lökte le magáról Zayn.
-Basszus. Mi van veletek? Mi történt? – végre észrevette
kibőgött szemeim és a depressziós hangulatot.
-Robin… - kezdtem bele,de közbevágott.
-Jajj már. Most azért vagytok úgy oda,mert elment?
-NEM!!! Azért,mert lezuhant egy repülőgép,amin nagy
valószínűséggel Robin is utazott. A telefonja nem elérhető. Lehet,hogy…meghalt.
– szegénynek elég rendesen leordítottam a fejét. Csak nagyokat pislogott. Nem
volt kedvem már ehhez az egészhez. Egyedül kell lennem. Felrohantam az
emeltre,egyenesen a szobánkba. Bedőltem az ágyba és a párnába nyomtam a fejem.
Ismét sírni kezdtem. Ez már sok. Először anya tesz padlóra a
viselkedésével,most meg a legjobb barátnőm. Próbáltam hinni. Hinni és
reménykedni abban,hogy nincs semmi baja és épp vígan éli az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése