*Négy hónappal később*
Már javában tart a suli és már most készülök az
érettségire,teljesen ki vagyok már kattanva. Még van egy évem,nem is értem
minek görcsölök ennyit. Mostanában megint minden jóra fordult,azt
leszámítva,hogy Gina végleg kilépett a barátságunkból és másokat keresett.
Egyáltalán nem örültem neki,de ha el akarja cseszni az életét,hát legyen. Fél
év alatt háromszor is volt elvonón és egyszer őrizetbe is vették. Kész
katasztrófa az élete,de nem folyok bele.
Hétvégére megbeszéltünk Louisval és Robinnal,egy szülinapi
bulit,mivel végre én is betöltöm a 17-et. Sajnos nem olyan lesz mint Robiné,de
nekem ez is megfelel.
Szombat délután Robin átjött és ledobtuk magunkat a laptop
elé.
-Alig várom,hogy lássam őket. – lelkendezett Robin.
-Már skype-oltunk velük többször is. – nevettem.
-Tudom,de hidd el ez más lesz.
-Ha te mondod… - beírtam a jelszót és lenyomtam az entert.
Pár másodperc után már jött is a hívás Louistól.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!!!! – ordítottak mind a négyen.
-Köszönöm! Láttok minket rendesen? – kérdeztem és
megigazítottam a webkamerát.
-Tökéletesen. – válaszolt Harry és végig Robint nézte.
-Niall hol van? – kérdeztem csüggedten.
-Mindjárt jön ő is,csak feladta az ajándékod. – nevetett
Liam.
-Jól van. Amúgy mikor jöttök megint turnézni Amerikába?
-Egyenlőre még nem tudjuk,majd szólunk ha lesz valami. –
motyogott Zayn.
Megcsörrent a telefonom,Niall hívott. Nem értettem minek…
-Egy pillanat. – kimentem a szobából és felvettem.
-Szia! Hogy hogy nem vagy még otthon?
-Szia kicsim,most indultam el a postáról. Valószínűleg egy
óra múlva meg is kapod. – nevetett.
-De siess haza,mert ez a négy bolond már a gép előtt tolong.
– nevettem én is.
-Jól van. Sietek,puszi.
-Szia Manó. Nagyon szeretlek.
-Én is.
Letettem és visszamentem a szobába,amikor beléptem mindenki
elhallgatott,a hangszóróból egy nyikkanás sem hallatszott.
-Mi van!? – nevettem fel kínomban.
-Semmi. – legyintett Louis.
Leültem Robin mellé és csak vihogtunk Louison,megint hozta a
formáját. Másfél óra után én elköszöntem tőlük és átmentem Stew-hez. Robin még
mindig velük beszélt.
-Szia. – dőltem be mellé az ágyba.
-Mi van? Legalább a szülinapodon ne legyél ilyen…
-Milyen!? Tudod milyen szar érzés,hogy mindenki
felköszöntött csak Niall nem!? Még a telefonba se mondott semmit,csak hogy
nemsokára megkapom az ajándékot.
-Nyugodj már le! Én tudom mit kapsz,és hidd el le fog esni
az állad ; de ha lenne egy csöppnyi eszed már rájöttél volna magadtól. –
nevetett és megpaskolta a fejem.
-Ajj istenem…. – sóhajtottam. Még kicsit szenvedtem a bátyám
mellett,aztán valaki csengetett.
-Nyisd ki!
-Dehogy is. Túl lusta vagyok.
-Na Hugi! Ne keljen még egyszer szólnom. Tuti az ajándékod.
– kacsintott.
-Jó-jó megyek már. – kicsit durcásan lecsattogtam a
földszintre és kinyitottam az ajtót. Nem szoktam káromkodni,de most muszájnak
éreztem. Az ajándékom Niall volt. Ott állt az ajtóban,háta mögött a
bőröndjével. Mosolya talán kétszer is körbeérte a fejét. Pár pillanat döbbent
után egy hatalmas visítás kíséretében a nyakába ugrottam. Felemelt és
megpörgetett. Rettenetesen boldog voltam. Miután elengedett és letett a földre
csak álltunk egymással szemben és egyikünk sem hitte el ami velünk történt.
-Csípj meg! Ezt nem hiszem! – mondtam nevetve.
-Szerintem hagyjuk a csipkedést. – közelebb jött
hozzám,átkarolta a derekamat és magához húzott. Óvatosan megcsókolt,mit ha most
tenné ezt először.
-Gyere be! – összekulcsoltam ujjainkat és felvittem az
emeltre. Berontottam a szobámba és letámadtam Robint,aki még mindig a fiúkkal
csevegett.
-TE!!!!!! – ugrottam rá – Hogy tudtad titokban tartani? És
ti? – néztem a gépre és elnevettem magam.
-Na én mondtam,hogy nemsokára megkapod. – nevetett Liam és
intett Niallnak.
-Most,hogy hivatalosan is átadtuk az ajándékodat,mi
lelépünk. – mondta Louis.
-Sziasztok! – köszöntünk el egymástól.
-Szia Harry! – dobott egy puszit Robin – Szeretlek!
Harry csak közelebb lépett a kamerához és egy cuppanós
puszit nyomott rá.
-Én is. - kacsintott és megszakadt a kép.
-Nem értem,hogy ő miért nem jött veled. – fordult oda
Niall-höz,miután lecsukta a laptopot.
Niall csak megrántotta a vállát,válaszolva ezzel,hogy nem
tudja. Robin kicsit dühösen haza ment,megpróbáltam marasztalni,de nem jött össze.
Miután Rob elment leültünk a nappaliba. Stew,Niall és én.
-Annyira hihetetlen vagy… - csapkodtam meg a bátyám vállát.
-Szereted a meglepetéseket nem? – röhögött végre,mióta Nikki
eltűnt nem nagyon láttam még ilyet.
-Anya is tudja?
-Persze,vele beszéltem meg először.
-Most olyat mondok,amit még nem hallottál és lehet,hogy nem
is fogsz egy darabig… - nevettem – Szeretlek!
-Tudod,hogy utálok nyáladzani,de én is. – mosolygott – Gyere
egy kicsit!
Kimentünk a konyhába és adott egy csomag óvszert.
-Boldog születésnapot! Csak azért,hogy nehogy úgy járjatok
mi.
-Esküszöm, te beteg vagy. – nevettem.
-Na én lelépek.
-Hova mész?
-Haverokkal bulizni. Anya meg…
-Igen,tudom randizik,végre! – mosolyogtam és letettem az
asztalra az ajándékot. Stew beköszönt Niallnek és elment.
-Kérsz valamit? – huppantam le a kanapéra.
-Valami kaja jól jönne.
-Valahogy éreztem. – nevettem és felhúztam az ágyról.
Kimentünk a konyhába és nem is kapcsoltam,hogy az előbb otthagytam az
„ajándékot” az asztalon.
-Ez lesz a desszert? – nevetett Niall és meglebegtette a
dobozt.
-Basszus… - teljesen zavarba jöttem – Ez…
-Igen… azt írja: Huginak,csak
hogy szívassalak. xd Boldogot! Kedves bátyád van.
-Tedd már le! – nevettem.
-Jól van na. – megfogta és zsebre tette.
-Találtam itt virslit…jó lesz? – tereltem el a témát.
-Biztos nem akarod a desszerttel kezdeni? – kacsintott és
kivette a kezemből az ételt. Puha kezeivel megfogta a csuklóm és mélyen a
szemembe nézett. Közelebb léptem hozzá és a fülébe súgtam azt az egy szót,amit
még Ő mondott pár hónapja.
-Akarlak. – óvatosan megharaptam a fülét,majd egy puszit
nyomtam a nyakára. Teljesen kirázta a hideg,elengedte a kezem és felkapott.
Lábammal átkulcsoltam a derekát és megcsókoltam. Elindult velem az
emeletre,berúgta a szobám ajtaját és behuppantunk az ágyba. Egy centit sem
mozdultunk egymás mellől,csak hevesen csókolt.
Keze a hátamat simogatta,majd benyúlt a pólóm alá és lehúzta rólam.
Ahogy ujjai végigsimították a testem,szinte felforrtam. Hátra döntött és
szorosan rám feküdt,a mellkasomon éreztem gyorsan kalimpáló szívét. Megpuszilta
a nyakam,majd a kulcscsontom ; egyre lejjebb haladt… Megragadtam a pólóját és
gyorsan lehúztam róla. Ekkor fordítottam a helyzetünkön és Niall került alulra.
-Szeretlek! – suttogta és elkezdte kikapcsolni a melltartóm.
-Szeretlek! – ismételtem és az övével kezdtem babrálni. Nem
is tudom,hogy került le rólunk a nadrág,csak átadtam magam az érzésnek. Niall
megfogta a még rajtam lévő utolsó ruhadarabot is.
-Biztos vagy benne? – kérdezte,de én nem válaszoltam,csak
elkezdtem lefelé tolni kezeit.
***
Leírhatatlanul furcsa,de egyben csodálatos érzés volt. Csak
feküdtünk egymás mellett és a mellkasát simogattam. Nem szóltunk semmit,nem
volt szükség szavakra.
Annyira hiányzott és
most végre megint együtt lehetünk. Kezdtem ismét visszacsöppeni a
tündérmesémbe. Anya kisoromban mindig ilyenekről mesélt nekem… A jól ismert
szőke herceg,aki minden áron megszerzi a hercegnőjét ; na meg a boldogan éltek,amíg meg nem haltak. Már
akkor sem hittem el,de most valahogy előtört belőlem,hogy mi van,ha mégis!?
Fejemet a mellkasára tettem és behunytam a szemem.
Hallgattam a szívverését és szuszogását. Teljesen belebolondultam,kicsinál
mindene,még a legapróbb érintése is.
-Szeretlek hercegnőm. – szólalt meg váratlanul és elkezdett
a hajammal játszani. Olvas a gondolataimban vagy mi a fene!? Kicsit elnevettem
magam majd átkulcsoltam lábainkat a takaró alatt.
Lassan elaludtunk mind a ketten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése