-Na,légy szíves. Adele! – rebegtette szempilláit Loui.
-Nem!!! Megmondtam,nem csinálok hülyét magamból.
-Akkor se csinálod meg,ha kapsz egy puszit Kevintől?
-NEM!!!
-Jajj már. Most miért vagy úgy oda? Csak keresned kéne itt az utcán egy srácot és
megkérni,hogy írja alá a ciciedet. – nevetett Zayn.
-Hagyatok már! – megfogtam egy párnát és közéjük dobtam.
-Ez az! Párna csata! – dobott meg a mellettem ülő Robin.
Szétpüföltük egymást,mindenki ütött mindenkit,addig ameddig
Harry ügyesen eltalált egy poharat és apró darabokra törött.
-Mégse volt ez olyan jó ötlet. – nevetett Niall Harryn,aki
egy seprűvel a kezében ügyetlenkedett.
-Nézünk valami filmet? – kapcsolta be a TV-t Liam.
-Oké. – válaszolt Zayn – Nézzünk horrort.
Választottunk közösen egyet és végre Hazza takarítóbácsi is
megérkezett.
Már a film közepénél tartottunk amikor valami koppanást hallottam
a konyhából.
-Mi volt ez? – kérdeztem a mellettem ülő Niallt.
-Nem tudom. Nem hallottam semmit.
Tovább néztem a filmet,de kis idő múlva megint hallottam.
Kezdtem beparázni. Hátrafordultam,de a sötétben nem láttam semmit. Hirtelen
Louis elém ugrott egy elemlámpát tartva az álla alatt és vicsorogva üvöltött.
Felsikítottam,de a többiek csak nevettek rajtam.
-Ezt ne csináld még egyszer!
-Nem megy,látnod kellett volna az arcodat. – fulladozott a
nevetéstől.
-Nem is láttad amikor kiment? – kérdezte Robin.
-Nem…
Végre Lou is lenyugodott és befejeztük a filmet. Liam-et
olyan szinten nem érdekelte,hogy elaludt. A többiekkel felosontunk a szobánkba.
-Jó éjt! – köszöntünk el egymástól.
-Veled meg majd még beszélek. – súgtam oda Robinnak,amikor
már csak ketten voltunk.
A szobánkból halk zene hallatszott.
Bementem és Niall a
szoba közepén-ebben a hatalmas kupiban- táncolt.
-Party time? – kérdeztem hatalmas vigyorral.
-Minek látszik? – beljebb tessékelt és körbe táncolt.
Elkezdett nekem valami furcsa ír táncot járni. Nem bírtam tovább,kifakadt
belőlem a nevetés.
-Olyan vagy mint egy manó.
-Ez kedves. – tette karba kezeit és úgy csinált,mintha
megbántottam volna.
-Nem, ez cuki. Niallmanó. Nem tetszik?
-Háát…nem olyan rossz. – nevetett és átfogta a derekam –
Egyébként nehogy azt hidd,hogy elfelejtettem a zongora „koncertedet”.
-Éreztem…
-Gyere,már. Játszd el nekem!
-Most? Az éjszaka közepén?
-Miért ne?
Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Meg sem
álltunk az alaksorig. Lenyomott a zongoraszékre és elém tette a „gyönyörű”
kottát. Eljátszottam neki,amit ő a beleegyezésem nélkül levideózott.
-Nem már! Nem engedtem meg! – nevettem és megpróbáltam
elvenni tőle a telefont.
-Ehhez előbb kéne felkelned szívem. – nevetett ő is.
-Azt mondtad,hogy szívem!?
-Igen. Mi olyan érdekes benne? – vonta fel szemöldökét.
-Furán hangzott a szádból.
-És akkor az,hogy egyetlen szerelmetes virágszálam vagy
ennivalóan édes cuncimókusom? Na? Esetleg valamelyik jobban tetszik? – próbált
komoly maradni.
-Jézusom…fejezd már be! – nevettem és tenyeremmel befogtam a
száját. Ez elég rossz döntés volt,mert össze nyálazta a kezemet. Gyorsan
szétkentem az arcán,mire ő csak egy grimaszt vágott.
-Ugye tudod,hogy olyanok vagyunk,mint két ovis?
-Nem,mi rosszabbak vagyunk náluk. – nevettem és beleültem az
ölébe.
-Mondtam már,hogy szeretlek?
-Csak egy párszor.
-Akkor jó,mert még fogod is hallani.
Adtam neki egy csókot és felálltam.
-Megyünk aludni? Álmos vagyok…
-Persze. – azzal a lendülettel felkapott és felvitt egészen
a szobánkig.
-Mikor indul a gépetek? – kérdezte Niall már az ágyban
fekve.
-Hajnali négykor. – sóhajtottam és magamra húztam a takarót.
-Ne már. Akkor lefújhatom a búcsú bulit?
-Attól tartok igen…
-Jól van…délelőttre mit terveztél?
-Összepakolok és nem tudom…egésznap az ágyban döglünk. –
mosolyogtam.
Erre már csak egy hangos horkolással válaszolt. Nehezen
tudtam elaludni,órákig csak néztem ahogy Niall alszik. Aztán nagy nehezen nekem
is sikerült álomba merülnöm.
***
-Niall! Kellj már fel! Azt mondtad,hogy segítesz
összecsomagolni. – ugráltam rajta.
-Ne már! Még 10 perc.
-Fél órája is ezt mondtad.
-Igen? Jó bocs,csak szállj már le rólam.
-Nem tervezem. – nevettem.
Niall egy hatalmas vigyor kíséretében lehámozta magáról a
takarót és elkapott. Letepert és
elkezdett csikizni.
-Na? Hogy tetszik? – nevetett.
-Le…lefogunk e-esni. – nyögtem ki visítva.
-Dehogy is! – nevetett és abbahagyta a csikizést. Nem szállt
le rólam ugyan úgy ugrált rajtam,mint én az előbb rajta.
-Most vissza akarod adni? – nevettem.
-Valahogy úgy.
-Értékelném,ha másképp tennél,mert agyonnyomsz. – nyögtem
egyet és megpróbáltam kiszabadulni – Semmi esélyem. Igaz?
Erre csak megrázta a fejét és közelebb hajolt hozzám. Mélyen
beszívtam finom illatát és ő a hajamba fúrta a fejét. Egyre jobban erősödött
bennem a félelem ; félelem attól,hogy elveszítem. Teljesen kikészítem magam
ezzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése