Este miután hulla fáradtan haza értünk a strandról
bevetettük magunkat Robinnal az ágyba.
-Mi volt tegnap Harry-vel?
-Semmi. Miért kellett volna,hogy legyen? - nevetett.
-Na,mesélj már valamit.
-Mondom semmi. Hagyj már békén. – nevetett és kaján
vigyorral elkezdett csikizni.
-Ne!!! Robin…kérlek. Ne már. – visítottam röhögve.
-Jézusom! Mi folyik itt? – rontott be Louis komolyságot
színlelve.
Én csak ránéztem a barátnőmre és Louis felé fordultunk, aki
addigra már közelebb jött hozzánk. Ráugrottunk mind a ketten és halálra
csiklandoztuk.
-Na jó…jó…elég lesz. – ordított nevetve a hasát fogva.
Elengedtük,de azt hiszem rossz ötlet volt.
-Na ezt most megkeserülitek ti kis mocskok. – vicsorgott és
letepert minket. – Harry szívem gyere már segíteni!
-Jövök már. – hallatszott Hazza hangja a folyosóról.
Rávetette magát Robinra,megfogta mind a két csuklóját és
közel hajolt hozzá. Szinte milliméterek választották őket el egymástól. Pár
másodperc elteltével aztán ujjait már a talpán táncoltatta. Eszméletlenül
visítottunk mind a ketten.
-Gyerekek,elég lesz. – lépett be Liam egy csodálatos lány
társaságában.
Gyorsan elhalkultunk és felpattantunk.
-Szia Danniele. – ölelte meg Louis.
-Szia. – intett neki Harry.
-Lányok,had mutassam be a barátnőmet ; Danielle-t.
-Szia,Adele vagyok. – öleltem meg – Nagyon örülök.
-Én is,Niall barátnője igaz? – mosolygott kedvesen.
-Igen.
-Robin vagyok,szia. – köszöntötte a barátnőm is.
-Ha nem baj,mi most lelépünk. Louis, kocsikulcs az asztalon?
– lépetek ki a szobából.
-Igen. – ordított.
Felálltam és elindultam a nappaliba,kettesben hagyva Robint
és Harryt.
Láttam,hogy Niall ott ül a fotelben és elmélyülten zenét
hallgat. A háta mögé osontam és óvatosan betakartam szemeit.
-Tudom,hogy te vagy az. – mosolygott.
Megragadta a karom és az ölébe húzott. Csak csendben néztem
az arcát ; elvarázsoltak hatalmas kék szemei.
Pár perc után meguntam és
megragadtam a pólóját ; rántottam egyet rajta és megcsókoltam.
-Te milyen kis türelmetlen vagy. – vigyorgott miután
elengedtem.
Válaszolni nem tudtam,mert végigsimította a hajam és mohón
megcsókolt.
-Én a helyedben csöndbe lennék. – nevettem és felálltam.
-Most meg itt hagysz?
-Lefürdök. – mosolyogtam és elindultam a szobánkba.
-Jól van. – próbált sértődött fejet vágni.
-Ugye tudod,hogy nem jön be? – nevettem a lépcsőn állva.
-Azért próbálkozni lehet,nem? De most tünés fürdeni! –
vigyorgott.
-Igenis!!
Már épp törölköztem,amikor ajtócsapódást hallottam.
-Niall,te vagy az? – szóltam ki. Mivel válasz nem érkezett
magam köré csavartam a törölközőt és kiléptem az ajtón. Nem láttam senkit ;
visszaindultam a fürdőbe,hogy felöltözzek. Hirtelen Niall előugrott az ágy
mögül és megijesztett. A törölközőt majdnem eldobtam,de szerencsére csak a
hasamig csúszott le.
-Normális vagy!? – kiabáltam,majd elnevettem magam.
-Háát…megéri nem normálisnak lenni. – kacsintott.
-Idióta. – becsaptam az ajtót és gyorsan felöltöztem.
-Ne már! Az előző jobban tetszett. – húzott le maga mellé az
ágyba.
-Mit ittál? – mosolyogtam.
-Semmit. – átkarolta a derekam – Csak szeretlek.
-Én is. – közelbújtam hozzá és homlokomat az övére tettem.
Arcomon éreztem leheletét és valami furcsa érzés fogott el.
Görcsbe rándult a gyomrom és ezer pillangó csapkodta szárnyait. Lassan
megcsókolt és közben ujját végig húzta a hátamon. Ettől teljesen kirázott a
hideg.
Majd ledöntött az ágyra és fölém hajolt.
-Imádlak. – suttogtam,miközben bele túrtam a hajába. Válaszként
csak egy puszit kaptam a nyakamra és a vállamra. Nem bírtam tovább ;
tudtam,hogy kell nekem ; akarom.
Benyúltam a pólója alá,megsimogattam forró testét.
Éreztem,hogy beleremeg. Megragadtam és lehúztam róla a pólót. Valamiért
megtorpant.
-Valami baj van? – fagyott le arcomról a mosoly.
-Adele….én….nem is tudom. Nem túl korai ez még?
-Nem tudom…én,azt hittem te is…
-Ne érts félre,szeretlek,csak… - mondta feszülten és levegő
után kezdett kapkodni.
-Niall,nyugi. – mosolyogtam – Semmi baj.
-Biztos? – harapott szája szélébe.
-Persze,megértem. Nem akarod elkapkodni,igaz?
-Valami olyasmi. – válaszolt és lemászott rólam.
-Filmezünk? – törtem meg,a már kínossá váló csendet.
-Szuper ötlet. – mosolygott és bekapcsolta a TV-t. – Mihez
lenne kedved?
-Horror?
-Felőlem. – válaszolt vidáman és elindította a DVD-t.
Amíg néztük a filmet folyton azon járt az agyam,hogy mi
lehetett az előbb a baj… Abban nem kételkedtem,hogy szeret,tehát a megcsalás és
az ez általi bűntudat nem jöhet szóba. De akkor mi? Holnap beszélnem kell
Liammel,hátha tud valami tanácsot adni.
***
-Bejöhetek? – kérdeztem az ajtónak dőlve.
-Gyere! – hangzott a vidám válasz.
Bementem és leültem az ágy szélére. Liam még az ágyban
feküdt és laptopozott.
-Valami baj van? – kérdezte és lecsukta a gépet.
-Nem tudom…pont ezért vagyok itt. Tanácsra lenne szükségem.
– remegett egy kicsit a hangom.
-Hallgatlak,elmondhatsz bármit. – válaszolt megnyugtatóan.
Elmeséltem neki a tegnap esti történetet. Kerek szemekkel
nézett rám.
-Lehet,hogy ezt korábban el kellet volna mondanom…Niall nem
szeret kapkodni. Csak akkor teszi meg,ha már régóta együtt vannak és jól ismeri
a lányt. A te esetedben arról van szó,hogy…
-Liam,a lényeget. – szakítottam félbe és visszafojtottam
könnyeim.
-Szeret téged,emiatt ne aggódj,tudom jól,hiszen a legjobb
barátja vagyok. De végül is még csak másfél hete vagytok együtt.
-Köszi,de ezzel nem sokat segítettél.
-Adele,figyelj! – fogta meg a kezem – Nem szereti ezt
elkapkodni,meg kell hogy értsd.
-Megértem,és most még jobban szeretem. – erőltettem ki egy
mosolyt.
Felálltam és kimentem,átmentem Robin és Harry szobájába.
Bekopogtam,de válasz nem jött,ezért benyitottam. Kicsit meglepődtem. Harry
félpucéran ölelte át a barátnőmet és Robin lelkesen szorongatta göndör
fürtjeit. Csak mosolyogtam és a fejemben hallottam a kis eperszőke hangját Semmi nem volt! Kis sunyi. Kiléptem a
folyosóra és halkan becsuktam az ajtót. Visszamentem a szobánkba és persze
sikerült Niallt felébresztenem.
-Jól vagy? – kérdezte,majd kifakadt belőle a nevetés.
-Igen,csak megismerkedtem a padlóval és a sok szanaszét
dobált holmival. – nevetettem magamon.
Megcsörrent a telefonom az éjjeliszekrényen.
-Kapd el! – dobta oda Niall.
-Szerencséd,hogy elkaptam. – küldtem felé egy mosolyt és
leültem mellé.
A kijelzőn Gina neve villogott.
-Szia. – szóltam bele vidáman.
-Szia,nem gondolod,hogy valamit elfelejtettél? – kérdezte
számonkérő hangon.
-Ó basszus. Ne haragudj,teljesen kiment a fejemből. Annyi
minden…
-Jó,oké,semmi baj. – nevetett – Nem kell magyarázkodni,csak
azért igazán felhívhattál volna.
-Tudom,tudom. Mi lenne,ha most mesélnék el mindent?
-Időm mint a tenger.
Elmeséltem Ginának,hogy mi minden történt velünk ezen a
másfél héten. Szinte egy szavamat sem hitte el. 1 óra hosszas beszélgetés után
végre letettem a telefont.
-El sem hiszem. – húzott magához Niall – Azt hittem sose
teszed már le.
-Én is,de hát el kellett mondanom neki mindent,mivel eddig
ezt elfelejtettem.
-Figyelj,beszélhetnénk a tegnap estéről?
-Persze. Valami baj van?
-Nem tudom…Adele én egyszerűen képtelen vagyok…Olyan
gyorsan…
-Niall!!! – fontam át a nyakát – Mindent értek,és szerintem
csodálatos este volt.
Csak mosolygott,nem válaszolt semmit.
-De ugye neked nem én lettem volna…az első…szóval érted? –
kérdeztem kicsit félénken.
-Nem,dehogyis. – nevetett büszkén.
-Jól van. Nem vagy éhes? – váltottam témát.
-Ezt tőlem kérdezed?
-Jó,oké,hülye kérdés volt. Csinálok valami reggelit.
Palacsinta jó lesz?
-Tökéletes. – mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
Lementünk és Zayn már az asztalnál ülve itta a kávéját.
-Jó reggelt. – köszönt meglepően vidáman.
-Neked is. Te is kérsz palacsintát? – mosolyogtam.
-Persze. – csillant fel a szeme.
-Segítek! – lépett oda a pulthoz Niall is.
-Oké,akkor vegyél elő 6 tojást,tejet,lisztet,olajat,cukrot
és...
-Tudom mi kell hozzá.
Jött ment a konyhában,keresgélt mint aki meg van hibbanva.
Nem tudtam tőle semmit csinálni.
-Niall! Köszönöm,ülj le ,mert már megőrülök tőled. – nyomtam
le Zayn mellé egy székre,aki csak röhögött ezen az egészen.
-Kössz szépen. – nyújtotta ki rám a nyelvét.
-Milyen gyerekes vagy… - sóhajtottam és nevetve én is
kidugtam.
-Még egyszer kinyújtod rám a nyelved,levágom. – nevetett.
Végre sikerült kisütnöm az összes palacsintát. A finom
illatokra végre a többiek is felkeltek. Már mindenki az asztalnál ült,kivéve
Harryt és Robint.
-Felmegyek,szólok nekik. – mondtam és letettem az utolsó
adagot is az asztalra.
-Főzhetnél ránk többször is. – mosolygott Zayn.
-Álmodban. – nevettem és elindultam.
Már az ajtó előtt álltam,kopogni készültem,amikor
meghallottam Robin hangját.
-Harry,biztos vagy benne,hogy ez jó ötlet? Szerintem korai
lenne elmondani a többieknek. És egyébként is pár nap múlva haza kell mennünk.
Működne a távkapcsolat?
-Ne már. Hányszor mondjam még el,hogy szeretlek? Ez nem
változik akkor sem,ha visszamész Amerikába. Megoldjuk,csak nyugodj már meg.
-De édes vagy…Szeretlek.
Alig hittem el,amit az imént hallottam. Hátrébb léptem egy
lépést és csak arra tudtam gondolni,hogy Robin miért nem mondta el
nekem…elvileg barátnők vagyunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése