13. fejezet - Féltékenység

*Robin szemszöge*

Hajnali 1-kor agyon fagyva,de végre sikerült bejutnom a házba.

-Jó éjt! – köszönt el Adele és felment az emeletre Niallal.

-Nektek is! Köszönök mindent! – mosolyogtam.

Louis még kint ült az udvaron Zaynnel, Liam twitcam-ozott, Harry pedig a szobájában volt ; nem tudom mit csinált.

Amíg ezeken járt az agyam csináltam egy bögre kakaót és leültem a fotelba.

Később megjelent Harry és megfogta a vállam.

-Nem jössz aludni? Késő van már.

-De igen,5 perc,csak ezt még megiszom.

-Fönt várlak. – mosolygott.

Ezen egy kicsit meglepődtem,de pár perc múlva utána mentem. Benyitottam a szobába és felkapcsoltam a lámpát.

-Áááá,meg akarsz ölni? – ült fel az ágyban.

-Valahogy be kell,hogy találjak… - nevettem ; lehet kicsit hülyén,mert a látvány ami fogadott elképesztő volt. Harry Styles félmeztelenül az ágyban ; és én vele fogok aludni…

Gyorsan megkerestem a pizsomámat,felvettem és mellé feküdtem.

-Azért alsógatya van rajtad ugye? – viccelődtem.

-Most kivételesen igen. – nevetett.

Bebújtam a takaró alá és rátettem a fejem a mellkasára.

-Ugye nem baj? – kérdeztem.

-Most viccelsz!? – átkarolt és megsimogatta a hátam. Forró érintésébe szinte beleremegtem.

-Jó éjt! – suttogtam.

-Neked is. – nem láttam,de tudtam hogy mosolyog.

Azt hiszem ez volt a legjobb ajándék.

*Zayn szemszöge*

Jó kis szülinapi bulit hoztunk össze a srácokkal.

Már mindenki bement lefeküdni,csak mi ketten maradtunk Louival.

-Haver,mi van veled mostanában? – kérdezte.

-Áhh,semmi. – próbáltam kikerülni a kérdést.

-Ne mond,ezt. Mi volt az a kirohanásod délután?

Erre csak elhúztam a szám és megrántottam a vállam.

-Mond már! – förmedt rám.

-Jól van. – sóhajtottam -  Az a baj,hogy még mindig szeretem Adelet. És mióta megismertük ezt a két gyönyörű lányt minden megváltozott.

-Mi minden? Szerintem minden olyan,mint régen.

-A kapcsolatunk ; régebben többet voltunk együtt,hülyéskedtünk. Emlékszel amikor  mindig a lépcsőn ülve videónaplót csináltunk? Hiányzik az a sok baromság. Most Niallt el sem lehet rángatni Adele mellől ; Robin pedig ezután az este után tuti összejön Harryvel.

-Ajajj…Úgy érzem nagyon féltékeny vagy ; nem lesz ez így jó.

Nem válaszoltam semmit,csak lehúztam a maradék sörömet és felálltam.

-Most meg hova mész? – kérdezte.

-Nem tudom. Valahova.

Még mondott valamit,de már nem hallottam. Kimentem az utcára. Csak mentem előre,nem is tudom hova,merre,minek. Csak sétáltam és elvesztem a gondolataimban. Miért vagyok még mindig egyedül?

-Csúnya nem vagyok,az biztos - nézegettem magam a telefonom kijelzőjében. - Keresek egy szórakozóhelyet és kiengedem a gőzt.

Be is mentem a legközelebbibe,megittam pár pohár italt.

***

Reggel szörnyű fejfájással keltem.

-Hol vagyok!? – néztem körül egy idegen szobában.

-Jó reggelt. – mászott rám egy szőke bombázó.

-Öhm…neked is.

-Csodálatos éjszaka volt. Most mennem kell dolgozni. Csináltam reggelit. Szia.

Minden kiesett ami éjszaka történt. Nagyon részeg lehettem.

Miután elment kiugrottam az ágyból és megkerestem a ruháimat. Nem találtam az alsógatyámat…sehol. Mekkora egy barom vagyok…

Már dél volt mire összeszedtem magam. Fogtam egy taxit és elindultam haza. A kocsiban ülve ránéztem a telefonomra. 14 nem fogadott hívás. Próbált hívni Louis,Liam,Harry és Niall is. Megnéztem a képeket,hátha  találok a tegnapi buliról párat. Sajnos ez sikerült,borzalmas látvány volt,de legálabb kezdtek bevillanni a dolgok.

Hamarosan meg is érkeztem,fizettem és bementem a házba.

-Sziasztok. – köszöntem és láttam,hogy mindenki a nappaliban ül tök idegesen és Liam most is engem hív.

-Hol voltál? – nyomta ki a telefont.

-Bulizni,de nem nagyon emlékszem a dolgokra. Reggel egy lány ágyában keltem. – válaszoltam röviden.

-Gratulálok. – forgatta meg szemeit Louis.

-Mire volt ez jó? – kérdezte Niall.

-Kicsit kirúgni a hámból. – vetettem oda flegmán.

Felmentem a szobámba és bezárkóztam. Nem érdekelt senki.

2 óra alvás után előkerestem a gitáromat és énekeltem egy kicsit.

*Adele szemszöge*

-Hát ez durva. – jelentettem ki miután Zayn felment a szobájába.

-Sose volt ilyen… - hüledezett Liam.

-Én tegnap este beszéltem vele. – ült le Loui.

-És mit mondott? – kérdeztem és leültem mellé. Megfogta a kezem.

-Ez mindenkit megfog lepni…Zayn szeret téged.

-Mi!? – nézett Louisra tátott szájjal a banda.

-Tudtam,hogy féltékeny. – hajtotta le a fejét Niall és láttam,hogy szomorú.

-Most mi lesz? – néztem Louira aki csak vágott egy grimaszt,ezzel válaszolva,hogy ő sem tudja.

-Mondtam neki,hogy keressen valaki mást,ekkor ment el.

Láttam Niall-ön,hogy nem tud mit kezdeni a dologgal. Lehetnek még Zaynnel ezek után jó barátok?

-Felmegyek hozzá. – indult el.

-Ne! Kérlek ; majd később megbeszélitek. – fogtam meg a karját. Annyira féltem,hogy Niall a barátságot választja a szerelem helyett,hogy nem bírtam vissza tartani könnyeimet.

-Na,mi baj? – törölte le őket Niall,de hiába,mert 100 másik követte.

-Nem akartam tönkre tenni semmit,most mégis mindez miattam van. Jobb lett volna ha el sem jövök.

-Ne csináld ezt! – ölelt át Robin.

-Ez nem miattad van. – vígasztalt Louis – Nem tehetsz arról,hogy ilyen vonzó vagy. – próbált megnevettetni,ami sikerült is.

-Nézz rám! – húzta fel a fejem Niall – Szeretlek! Zaynnek ezt el kell fogadnia ; az ellen nem tehetek semmit,hogy így érez irántad.

-Mi lesz a barátságotokkal?

-Semmi,ugyanúgy megy minden tovább. – megcsókolt és egyből jobban éreztem magam.

Leültünk egy nagy tál popcornnal a TV elé és megnéztünk pár sorozatot.

-Csscss! – intett Liam,hogy maradjunk csöndben – Hallgassátok!

-Ez Zayn. – jelentett ki Harry és visszahangosította a TV-t.

-Én felmegyek,beszélek vele. – álltam fel.

-Nem hiszem,hogy… - kezdett bele Niall – Áhh hagyjuk,úgysem tudlak meggyőzni.

Elengedett és én felmentem. Kopogtam.

-Ki az? – kérdezte.

-Adele vagyok,bejöhetek?

Csak annyit hallottam,hogy valamit matat és elfordítja a zárban a kulcsot.

-Gyere. – nyitott ajtót.

-Beszélnünk kell. – ültem le az ágyra.

-Hallgatlak. – mellém ült és láttam rajta,hogy valami jó dologra számít.

-Tudom,hogy hogy érzel irántam ; és azt hiszem ez így nem lesz jó. Niallt nem hatja meg annyira ez az egész,de tudom,hogy ha nem beszéltek,akkor tönkre mehet a barátságotok. Én most emiatt elég szarul érzem magam,mert úgy érzem,hogy miattam van minden.

-Ez butaság,nem tehetsz te semmiről.

-A többiek is ezt mondták…

-Figyelj! Az csak egy dolog,hogy szeretlek…majd elmúlik…vagy nem. De én Niallt ugyanúgy a barátomnak tekintem,lehet hogy egy kicsit féltékeny vagyok,de túlélem. Érezd jól magad,hiszen a nyaralásotoknak lassan vége.

-Akkor most már minden rendben? – kérdeztem mosolyogva.

-Igen. –kaptam egy nem túl bíztató választ,de azért ő is mosolygott.

-Nagyon örülök. – megöleltem – Lemegyünk?

-Persze,elég volt ennyi magány.

Egymást lökdösve végre leértünk.

-Úgy látom minden rendben. – állt fel Niall és megölelte Zaynt.

-Igen,minden a régi. – vigyorgott.

-Na végre,már vagy 3 napja nem láttalak ilyen boldognak. – mondta Louis,mint egy apa.

-Ha már tényleg minden a régi,nem megyünk el valahova? – kérdezte Harry.

-Benne vagyok. – válaszolt mindenki helyett Robin.

-Hova menjünk? – kapta fel a kocsikulcsot Loui.