11. fejezet - Az első randi

*Adele szemszöge*

Valaki kopogtatott az ajtón.

-Úristen! Robin mennyi az idő? – kérdeztem kétségbe esve.

-Négy óra lesz 5 perc múlva.

-Basszus. Niall az és én még el sem készültem.

-Menny! Nyisd már ki! Majd megoldod.

Kimentem és beengedtem.

-Szia. – puszilt meg.

-Szia,gyere be. Bocsi,de még nem vagyok kész. Akadt egy kis probléma.

-Mi történt?

-Majd elmesélem,csak gyere már be. – toporogtunk az ajtóban.

-Jól van,már itt is vagyok.

Leültünk Robin mellé a kanapéra és mindent elmeséltem neki Stew-ről és Nikkiről.

-Sajnálom,és most mi lesz itt veletek? Nem maradhatok itt ketten ; egyedül. Mondjátok le a szállást! Vissza fogjátok kapni a pénzt és majd erre az 1 hétre hozzánk költöztök.

-Rendben van. Rajtam nem múlik. – néztem rá Robinra.

-Benne vagyok. – vigyorgott.

-Már csak anyával kell megbeszélni.

-Majd én elintézem. – mosolygott Niall.

-Köszi,de most megyek, készülődök. Fél óra és indulhatunk.

-Ne aggódj,itt várlak. – kacsintott mókásan Niall.

Bevonultam a szobámba és előkerestem a koktélruhát,amit még az utazás előtt vettem. Lezuhanyoztam,begöndörítettem a hajam és kevés púdert tettem az arcomra. Belebújtam a csodálatos ruhámba és egy magas sarkúba. Már csak a szemem volt hátra. Egy kis szempillaspirált tettem rá,semmi mást. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből , és már készen is voltam.

*Robin szemszöge*

Adele-lal teljesen belemerültünk a történtekbe,még a  randiját is elfelejtettük. 4 óra előtt jutott eszünkbe amikor Niall már itt volt. A barátnőm gyorsan elment készülődni,mi meg kettesben maradtunk.

-Kérdezhetek valami? – törtem meg a csendet.

-Persze.

-Szerinted lenne esélyem Harrynél?

-Hát…nem is tudom. Szerintem elég labilis ilyen szempontból. Olyan típus,hogy sok lány tetszik neki egyszerre,de csak egyet tud igazán szeretni ; ezek a lányok az elmúlt időkben rendesen kihasználták őt. Egy próbát megér,de hosszútávra ne tervezz vele.

-Hát köszi,így már minden más.

-Adele mindig ilyen szétszórt?

-Nem,csak most eléggé megviselik a családi dolgok. A szülei nemrég váltak el,de ezt úgyis tudod. Meg hát a bátyja….

-Értem. Azért remélem nemsokára készen lesz. – nevetett.

-Ne aggódj,nem szokott órákat a fürdőben tölteni.

-Ó sziasztok! Hát ti? – kérdezte Miranda.

-Adele-ra várunk. – válaszoltam.

-Hova mentek?

-Igazából,csak mi ketten megyünk. Elviszem őt a kedvenc helyemre. – mosolygott kedvesen Niall.

-Szuper,jó szórakozást! Aztán vigyázzatok a lányokra ha elmegyek. – nevette el magát.

-Úgy lesz. És szeretnék kérni valamit.

-Mit?

-Arra az egy hétre hozzánk költözhet Adele és Robin? Le lehet mondani a szállást és visszakapják a pénzt.

-Oké,beleegyezek. Csak semmi hülyeséget ne csináljatok!

-Köszönöm,megígérem.

 Egész jól kijönnek egymással. Adele boldog lehet. Én is az vagyok,hiszen holnap már 17 leszek és egy hétig egy házban fogok lakni Velük. Meg amik eddig történtek,azok is felejthetetlenek.

*Adele szemszöge*

-Végre készen vagyok. – nézegettem magam még egy kicsit a tükörben és kimentem.

Ahogy kinyitottam az ajtót Niall és barátnőm döbbent tekintete fogadott.

-Atyaúristen!!! Adele ez egyszerűen….olyan vagy mint egy hercegnő.

-Na azért ne túlozz! De köszönöm.

-Nem túlzás! Itt a szőke herceg mellé. – csókolt meg Niall – Akkor mehetünk?

-Persze.

Elköszöntem anyától és már mentünk is.

-Hova viszel? – kérdeztem,miközben London utcáin sétáltunk.

-Majd meglátod,csak mosolyogj.

-Nem értem…minek is mosolyogjak?

-Azért,hogy tökéletes címlapfotók legyenek rólunk. Lehet,hogy nem látod az újságírókat,de mindenhol ott vannak. Ezért viszlek egy különleges helyre,hogy senki ne találjon meg minket.

-Titokzatos vagy. – nevettem.

-Biztos tetszik majd.

Kis idő múlva egy parkba értünk,a Temze partján. Átmentünk egy kis fahídon és egy nyaralóházhoz érkeztünk.

-Ez gyönyörű.

-Mondtam,hogy tetszeni fog.

Leültünk a fűre terített pokrócra és Niall elővett a táskájából pár szendvicset és üdítőt.

-Kérsz? – kínált meg.

-Hogyne. – haraptam bele a kezében lévő szendvicsbe.

-Hé! – nevetett.

Miután mindent felfaltunk elterültünk és a felhőket néztük. Annyira jól éreztem magam vele.

-Nem fázol? – kérdezte.

-Csak egy kicsit.

Erre közelebb feküdt és átölelt.

-Mostmár jobb?

-Sokkal. – mosolyogtam és elvesztem kék szemeiben.

-Képzeld! Megbeszéltem anyukáddal,hogy ha ő holnap elmegy ; ti hozzánk költöztök.

-Micsoda!? Ez hihetetlen. – gyorsan megcsókoltam.

-Keddig még úgyis pihi van,aztán megint kezdődnek a fellépések.

-Jó is,hogy mondod. Holnap lesz Robin születésnapja. Tudsz intézni nekünk belépőt valamelyik koncertre? Annak biztos örülne.

-Ha akarod én most is koncertezek. – viccelődött.

-Na,de most komolyan!

-Persze,hogy tudok. Vedd úgy,hogy már el is van intézve.

-Köszi,szerintem lassan induljunk vissza,mert még be szeretnék  nézni egy ajándékboltba.

-Minek?

-Robinnak venni valamit a koncert mellé.

-Ja,jó.

Nagy nehezen feltápászkodtunk a földről. Megigazítottam a szoknyám és már mentünk is. Tökéletes ajándékot választottam a barátnőmnek. Biztos vagyok benne,hogy tetszik majd neki.

Este 7-re sikerült haza érnünk. Niall nálunk töltötte az estét.

-Segítsek valamit? –kérdezte.

-Nem kell,köszönöm. Inkább menj,fürödj le. Addigra talán végzek a pakolással.

-Igenis anyuci. – paskolta meg a fenekem a fürdőbe menet.

Hamar végeztünk mindennel és 10-kor már ágyban voltunk. Már majdnem sikerült elaludnom,amikor csörgött a telefonom.

-Ezt nem hiszem el,ki az aki ilyenkor keres!? – mérgelődtem.

A kijelzőn Gina neve állt.

-Szia. Mit akarsz ilyenkor?

-Gratulálni. Nem is mondtad,hogy te és Zayn együtt vagytok. Annyira édesek vagytok.

-MI????

-Robin nem mutatta? Előbb küldtem neki egy MMS-t a cikkről amiben rólatok írnak.

-Ez hitetlen. Mi nem vagyunk együtt!!!

-Pedig azon képen nagyon úgy tűnik.

-Milyen kép? Milyen kép van az újságban!?

-A repülőtéren ölelkeztek,meg egy  másik amikor puszit ad. Tiszta édes.

-Jajj ne…Figyelj Gina!! Értsd már meg,hogy nincs köztünk semmi. Csak barátság semmi több.

-Ezzel nem tudod megmagyarázni.

-Jól van,akkor holnap délután megmagyarázok mindent. Videó beszélgetés 3-kor?

-Rendben. Kíváncsi vagyok mit találsz ki addigra. – nevetett.

-Semmit,mert én Niall Horan barátnője vagyok és ezen a dolgon nincs semmi amit még ennél jobban meg kellene neked magyaráznom. – kaptam fel a vizet.

-Úristen….én…

-Ne is mondj semmit! Jó éjt,holnap beszélünk. Szia. – csaptam le gyorsan a telefont.

-Hát ez meg mi volt? – kérdezte teljesen meglepve Niall.

-Gina hívott,hogy látott egy cikket rólam és Zaynről ; amikor a reptéren elköszönt tőlem.

-A magánakciós elköszönés? – nevetett.

-Igan az. Nem is vagy kiakadva?

-Dehogy is. Már megszoktam ezeket a dolgokat. Már hidegen hagy. Tudom,hogy szeretsz és én is téged.

-De aranyos vagy. – bújtam vissza mellé az ágyba és átöleltem.

Nehezen tudtam elaludni. Azon járt az agyam,hogy ha Gina látta, akkor mások is ; több ezren. Most biztos mindenki rólam beszél…