10 fejezet - Új családtag!??

Reggel arra keltem,hogy Niall a hosszú barna hajamat az ujjira csavarja.

-Jó reggelt. – fordultam felé.

-Neked is,olyan szép vagy. – mosolygott. Adtam neki egy csókot és ő felült ; rám feküdt és dobott egy puszit a számra és a nyakamra.

-Nagyon szeretlek. – súgtam a fülébe.

Egy kis összebújás után átfordultunk és ő volt alul.

-Mire készülsz?

Nem válaszoltam,csak belefúrtam fejem a nyakába és apró csókokat leheltem rá.

-Hhmm… - nevetett.

-Csikis vagy!? – mosolyogtam.

-Csak egy kicsit. – vigyorgott.

-Szerintem lassan fel kéne kelni. – gurultam le róla.

-Most? Ne már.

-Muszáj,anyának megígértem,hogy hamar haza érünk.

-Rendben. Délutánra van már programod?

-Még nincs.

-Akkor elviszlek valahova. 4-kor ha érted megyek az jó?

-Oké,persze. – pattantam ki az ágyból.

-Cuki. – nevetett fel és szemeit a fenekemen felejtette.

-Jól van na. – húztam rá a szivecskés bugyimra a pólót – Nem számítottam erre.

Nevettünk mind a ketten,aztán bezárkóztam a fürdőbe és átöltöztem.

-Készen vagy már? – kopogott be türelmetlenül.

-Még egy pillanat.

5 perc múlva készen is voltam.

-Készen vagyok. – vettem ki a kezéből a telefont és beleültem az ölébe.

-Csodálatos. – puszilt homlokon.

Lementünk reggelizni,már mindenki az asztalnál ült.

-Jó reggelt. – köszöntünk egymásnak.

-Mit eszünk? – ültem le Robin mellé.

-Müzli jó? – tett le elém Louis egy tálat.

-Persze,köszi.

-Nincs mit. – fogta meg a vállam.

-Jó nagy rendetlenséget csináltunk az este. – jelentette ki Harry a tarkóját vakarva.

-Semmi gond,ha ettünk segítünk összepakolni. – válaszolt Robin.

Zayn egész idő alatt egy mukkot sem szólt,nem tudom mi van vele. Féltékeny? Na mindegy,törődtem bele és elkezdtünk kitakarítani.  Így hatan hamar végeztünk,10-re már a szállodában voltunk. Niall felkísért minket ; Louis pedig a kocsiban várt rá.

-Szia anya. Megjöttünk. – léptem be a nappaliba.

-Sziasztok. Azt hittem már  s o s e    é r t e k    h a z a. –lassult le beszéde,mikor megpillantotta egymásba fonódott kezünket.

-Igen anya…együtt vagyunk.

-Niall Horan – mutatkozott be és kezet ráztak.

-Örülök nektek.

Átölelt minket és egy rövid kis beszélgetés után Niall elment.

Ebéd után elkezdett szakadni az eső…ennyit a városnézésről. Ennek „örömére” betettünk egy horrorfilmet és együtt féltünk.

 Kaptam egy SMS-t,aminek hangjától mindenki összerezzent.

-Nyugalom,csak e telefonom. – nevettem.

Stew-től jött az üzenet: S.O.S. amint tudsz hívj.  

-Egy perc és jövök,el kell intéznem egy telefont.

-Oké,siess. – válaszolt Robin.

Kimentem a folyosóra,hogy semmit ne halljanak és felhívtam Stewe-t.

-Szia. Mi történt? Ugye nincs nagy baj?

-Szia. – remegett a hangja – De igen, hatalmas hibát követtem el,felelőtlen voltam. Lefeküdtem Nikkivel és most terhes. Mit csináljak? Kérlek segíts,mert teljesen becsavarodok.  –zúdított rám mindent hirtelen.

-Úristen – szóltam szinte sokkosan – nem vagytok még elég idősek ahhoz,hogy szülők legyetek…hívd fel anyát és beszélj meg vele mindnet.

-Dehogy is!!! Megőrültél!? Megölne,ha megtudná.

-Nem,nincs igazad! Hívd fel,ebben csak ő tudod segíteni. Vagy felhívod te,vagy átadom neki a telefont.

-Ott van anya!!?

-Nincs,de tehetek róla,hogy itt legyen.

-Jólvan,oké. Felhívom,most leteszem. Szia.

-Szia.

Neki dőltem a falnak és bele gondoltam ebbe az egészbe. Mi lesz,ha megtartják a gyereket? Gyorsan elhessegettem a gondolataimat és visszamentem a szállodai szobánkba. Mielőtt benyitottam vettem egy nagy levegőt.

Anya már épp Vele beszélt,csak mereven nézett maga elé és látszott az arcán,hogy megviseli amit hall. Robinnal bementünk a szobámba.

-Mi történt?

-Nikki terhes. –mondtam halkan és belevertem a fejem a párnába.

-Ne aggódj,minden rendben lesz. – próbált megnyugtatni,de éreztem,hogy ő is ledöbbent.

Anya fél óra lelkizés után elköszönt a bátyámtól és kihívott minket a nappaliba.

-Arra a döntésre jutottam,hogy holnap haza utazom. Megbeszéltem Stew-el és apáddal is,holnap délelőtt indulok.

-És mi lesz a nyaralással? – kérdeztem.

-Itt maradhattok,tegnap bebizonyítottad,hogy tudsz magadra vigyázni. És most,hogy megismertétek a fiúkat,gondolom nem hagynának magatokra. – mosolygott.

-Aaaaa. Anya! Nagyon köszönöm. – öleltem át.

-Egy dolgot kérek tőletek ; nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra is. Hagyok nektek is költőpénzt és a jegyeket amivel haza tudtok jönni.

-Rendben,köszönjük. – ölelte át Robin is.

Elkezdett összepakolni,mi meg befejeztük a filmet. Teljesen kikapcsoltam,elfelejtettem mindent ; még Niallt is.