62. fejezet - Emlék maradok...

Egy borzalmas éjszakán vagyok túl. Szinte semmit nem aludtam. Folyton azon járt az agyam,hogy megtegyem,vagy ne!?

Reggel 8:34. Tehát a fiúk már elmentek. Tökéletes alkalom arra,hogy lelépjek. Lekaptam magamról a pizsamámat és az ágyra dobtam. Felvettem egy farmert,rövid ujjút meg pulcsit. Kihúztam az ágy alól a bőröndömet és válogatás nélkül az összes ruhámat beledobáltam. A kupac tetejére jöttek a cipők. Átgondoltam mindent és előkerestem még egy táskát. Belepréseltem a kabátjaimat és mindent,amit Nialltől kaptam…

A vállamra akasztottam a táskát és felemeltem a bőröndöt. Nagy nehezen levergődtem a nappaliba. Leültem a kanapéra,ölemben két hófehér papírral és tollal. Nem akartam teljesen szó nélkül itt hagyni őket…

Kedves Louis,Harry,Liam és Zayn!

Vissza kell mennem Amerikába. Muszáj rendbe hoznom a családom életét. Nem szeretnék erről beszélni,mert minden olyan kusza és már semmit nem értek… Most biztos megfordul a fejetekben,hogy mikor láthattok újra…? Nem tudom. Egy ideig biztosan nem jövök vissza Londonba. Ne haragudjatok. Más már nem is jut eszembe…

Szeretlek titeket srácok!

Puszi: Adele

Hát ez elég gáz lett,de remélem megértik,hogy mit akarok. Odasétáltam a hűtőhöz és egy mágnes alá csúsztattam. Lassan vissza mentem és leültem. Magam elé vettem a másik papírt…

Elbúcsúztam Nialltől… Egy semminek nevezhető papíron. Egyszerűen nevetséges amit művelek. Könnyeim szüntelenül folytak végig arcomon. Nem gondoltam volna,hogy ennyire önző leszek… De ebben a helyzetben nem tudtam mást tenni…

***

Letörlöm könnyeim,majd a taxi ablakáról a párát. Végig fut tekintetem a londoni utcákon,a jellegzetes telefon fülkéken,piros buszokon… Ennek hatására felidéződik bennem rengeteg szép emlék… A csónakázás Niallal… A csöndes kis beszélgetésünk hajnalban a London Eye tövében… Az a bizonyos nyaralás,ami fenekestül felborította az életemet… Robin szülinapi bulija a fiúkkal…

-Hiányozni fogsz… - suttogtam magam elé,majd kiszálltam a kocsiból.

*Niall szemszöge*

Korán reggel már a helyi rádió stúdiójában ücsörögtünk. A reggeli műsorukba adtunk le interjút,meg énekeltünk egy kicsit. Tök jó volt a hangulat,ezért megbeszéltük,hogy este csapunk egy kis házibulit. Adele már úgyis hiányolta az ilyesmit…

Egy gyors ebéd után,délután kettőre sikerült haza érnünk. Lerúgtam a cipőmet,ledobtam a kabátomat és egyenesen az emeletre mentem. Bementem a szobánkba – gondoltam Adele itt heverészik. Sehol senki.

-Hé srácok! Nem láttátok Adelet? – kiáltottam és lecsörtettem a lépcsőn. Mind a négyen a konyhában ácsorogtak és üveges tekintettel néztek rám. – Mi az?

-Menj fel,nézz körül és megtudod. Nem akarom elmondani. – mondta Louis. A hangja rekedt volt,a teste megfeszült és egy könnycsepp folyott végig arcán. Úgy tett,mintha nem lenne semmi. Gyorsan letörölte és mosolyogva emelte fel a fejét.

Tudtam,hogy valami nagy gáz van. Felrohantam. Körül néztem a szobámban. Meglepően nagy rend… Megijesztett ez az egész. Aztán végül is egy kis keresgélés után az asztalon találtam egy levelet.

Niall!

Tudom,hogy most nem értesz meg,talán haragszol és tele vagy kérdéssel és kétellyel.

Százszor fogalmaztam át ezt a kis levelet… Nem tudom szavakba önteni azt a rengeteg érzelmet,ami bennem van.

Emlékszel arra,amikor azt mondtad,hogy örökké? A szerelem nem ilyen. Nem olyan, mint a filmekben, akkor sem, ha úgy néz ki… Nem akarom,hogy azt hidd,hogy nem szeretlek…,mert én mindennél jobban… Csak valamiért úgy érzem,hogy el kell mennem. Most igazán otthon van a helyem. Hogy miért? Elsősorban a családom miatt,másrészt a tanulás miatt. Muszáj befejeznem a sulit és érettségit tennem.

…Örökké, bennem az ígéreted él még! És talán meg is fogadom. Talán egyszer visszajövök és eltűnnek a felhők. Talán egyszer látlak még,ölellek,csókollak és szeretlek… De addig csak annyit kérek,emlékemet őrizd meg – bár úgyis tudom,megvársz – és az együtt töltött idő egy csodálatos emlék maradjon a szívedben!

Le írhatatlanul szeretlek Manó!

Most,amikor ezt olvasod én már a repülőn ülök,szóval kérlek ne hívj! Se most,és később se! Csak jobban fájna és szenvednénk.

Kérlek vigyázz magadra és próbálj meg ugyan olyan tökéletes ember maradni,mint amilyen vagy!

Csók: Adele

To be continued...