60. fejezet - Ismeretlen szám

Benyitottam a lakásba. Az előszobába hatalmas káosz uralkodott,tehát a fiúk itthon vannak.

-Szevasz kislány! – jött felém Louis.

-Répuci! – mosolyogtam és a nyakába ugrottam. Ő volt a leges legjobb barátom.

-Na mizu? Hol voltál?

-Pont ez az… Feljössz?

-Persze. – észrevétlenül felrohantunk Louis szobájába és bezártam az ajtót. Elmondtam neki,hogy mire jöttem rá a délelőtt folyamán. Ő is kinevetett,mint Gary.

-Miért nem beszélsz Ademmel,hogy adjon már melót!? Egyszerűbb lenne,mint már megint eljátszani a világ végét.

-Nem is játszom el. – nevettem.

-Dehogynem! – nevetett és megölelt.

-Ne basztass!

-Én!? Soha.

Ezen csak nevettem és ellöktem magamtól. Elterült az ágyon. Nem sokkal később én is követtem. Ott feküdtünk egymás mellett,a plafont bámulva. Pár perc után oldalra fordítottam a fejem. Louis még mindig csak bambult.

-Min gondolkozol ennyire?

-Hüümm… Az most mindegy. – mosolygott,majd rám nézett.

Közelebb csúsztam hozzá és fejemet a mellkasára tettem. De nem úgy,mint Niall-nek szoktam. Ez teljesen más volt.

-Na mi van hercegnő? – vigyorgott és kezét a hátamra tette.

-Semmi…Csak annyira hiányoznak azok a délutánok,amikor mindenki együtt van. Danielle,Eleanor,Lexi és Ti. Az egész csapat.

-Hidd el! Nekem is. De most ez van. Dolgozni kell. Két hét múlva kapunk három nap pihenőt. Majd tartunk egy kis össze jövetelt.

-Isten vagy.

-A barátaimnak csak Louis.

Válaszul csak a mellkasára csaptam. Kicsit se nagy az arca,á dehogy. Úgy döntöttem,inkább megkeresem Niallt. Lemásztam Louis-ról.

-Puszi? – vágott kutya kölyök fejet.

-Nem!

-De miért?

-Mert olyan az arcod,mint egy sündisznó. Nem ártana borotválkozni.

-Nincs rá időm. – nevetett,mert ezt ő sem gondolta komolyan.

-Akkor már megyek is. – azzal kiléptem a szobából. Lefelé vettem az irányt,ahonnan hangoskodás szűrődött fel.

-Zayn én sokkal jobb vagyok! – kiáltott Harry.

-Nem hiszem azt… - jött a válasz.

-Várj még! – szólt közbe Liam - Jó,úgy jó lesz.

-Érzem… - pár másodperc néma csend – Ohhh igeeeeeeen!

-Bassza meg Harry te tényleg nagyon jó vagy… - ismerte el Zayn.

Lassan lépkedtem le a lépcsőn,ezzel kihallgatva a párbeszédet. Beindult az a mocskos kis fantáziám. Mit művelnek ezek hárman!?

Leértem a nappaliba. Szerencsére csak Wii-n bowlingoztak. Már azt hittem,hogy… Na jó. Inkább hanyagoljuk.

-Hé srácok! Niall-t nem láttátok?

-Nem! – jött egyszerre a válasz.

-Oké. Akkor megkeresem. Nehogy megerőltessétek magatokat. – morogtam magamban és vissza mentem az emeletre. Benyitottam a szobába. Niall az asztalnál ült és dumált a laptopjához.

-Te meg mit csinálsz?

-Twitcam!? Gyere ide!

-Ne már…

-Na!

Sóhajtottam és oda sétáltam. Szék híján az ölébe ültem. 

-Most mit mondjak? – suttogtam.

-Amit szeretnél.

Sokáig hülyéskedtünk,olyanok voltunk,mint általában,azzal a kivétellel,hogy ezt több ezren nézték. Annyira elment az idő,hogy délután 5-kor arra kaptuk fel a fejünket,hogy Niall és az én telefonom szinte ugyan abban az időben szólalt meg.

Felkaptam a készüléket és kimentem a szobából. A kijelzőn két szó villogott: Ismeretlen szám. Általában az ilyeneket nem szoktam felvenni,de most másképp volt.

-Halló? - vettem fel furán.

-Szia Hugi,én vagyok.

-Szia. – örültem meg a bátyámnak – Milyen számról hívsz?

-Az most mindegy. Kurva nagy gáz van. – halkan és zaklatottan beszélt.

-Mi történt?

-Előkerült Nikki.

-Uramisten. – kaptam a szám elé a kezem,hogy ne sikítsak.

-Ez nem minden. Megszülte a gyereket. Fel tudod fogni? Lelépett kihordani a gyereket és megszülni. Most itt van. Érted!? Ó bassza meg. Apa vagyok.

Nem bírtam szóhoz jutni. Hosszú percekig némán és lefagyva álltam a folyosón. Csak Stewe zörgése és csapkodása hallatszott a telefonból.

-Anya…?

-Tudja...baszd meg. Ő nyitott ajtót,amikor csöngetett.

-Ilyen nincs… És most mit csinálsz?

-Lelépek,betépek és leiszom magam.

-Meg ne merd!

-Mert különben mi lesz!? Egy óceán választ el minket. És ez is csak átmeneti. Egyszeri. Utána muszáj lesz az apai ösztönömre hallgatni. – nevetett fájdalmasan – Már ha van ilyen… De le kell tennem. Szia.

-Kérlek ne csinálj hülyeséget! Stewe!?? Szeretlek… - suttogtam,mert már letette.