*Robin szemszöge*
Bepillantottam a kicsi ablakon. Rettenetes volt.
Nem voltam képes bemenni hozzá. Elrohantam. Egy olyan helyet
kerestem ahol egyedül lehetek. Csak cikáztam a betegek és az orvosok között,akik
teljesen idiótának néztek. Amibe,ha belegondolok jogos is.
Megálltam egy raktár előtt. Körülnéztem. Sehol senki.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és beléptem. Mindenhol orvosi kütyük
és vak sötét. Össze-vissza hadonásztam a villany kapcsolót keresve.
-Ezt nem hiszem el! – a fejemre borult egy csomó géz meg valami
kemény is. Hosszas szerencsétlenkedés után végre világos lett. Összeszedtem a
ragtapaszokat és gézeket. Aztán megpillantottam azt a kemény valamit. Szike.
Nejlonba csomagolva. Felbontottam a csomagolást. Leszedtem pár vattát és kötést
a polcokról. Levettem a nadrágomat és leültem földre. Kezemet végig húztam a
combomon. Még mindig látszanak az előző hegek.
Nem tudtam megváltozni. Valami miatt ugyan az a gyenge és
szánalmas Robin vagyok,mint Harry előtt,után…közben. Hiába ígértem meg
neki,hogy nem csinálom,valamiért nem megy. Lehet,hogy teljesen zakkant és őrült
vagyok,de megnyugtat a fájdalom és a vér látványa. De már annyira nem vagyok
hülye,hogy a kezemen csináljam.
Rátettem a szikét a lábamra és végighúztam rajta. Egyáltalán nem
gyorsan. A vér szépen lassan csordogált,akárcsak a könnyeim. Nem a
fájdalomtól,amit magamnak okoztam,sokkal inkább a lelki megpróbáltatásoktól.
A zsebemben rezegni kezdett a mobilom. Oda kúsztam a nadrágomhoz
és kivettem. Niall hívott. Biztos észre vette,hogy eltűntem. Kinyomtam,majd
visszatettem a helyére.
A 10-15 centis vágásokra gézt szorítottam. Pár másodperc alatt
teljesen elázott.
-Basszus. – morogtam,amikor már negyedjére csörrent meg a mobilom.
Nem akartam,hogy bárki megtaláljon ilyen állapotban. Főleg nem azt,hogy Niall. Lefertőtlenítettem
a sebeket és bekötöttem. Felrángattam magamra a farmert és a magassarkút.
Ugyanolyan óvatosan mentem ki,mint ahogy bementem. Megtöröltem az
arcom,megigazítottam a hajam és visszamentem Adele szobájához.
*Niall szemszöge*
Idegesen ücsörgök itt a padon már vagy fél órája. Robin
sehol,pedig már vagy 10-szer hívtam. Kezemet a tarkómra tettem és hátra dőltem.
Nem akartam egyedül bemenni hozzá.
-Niall!
-Na végre! Hol francban voltál?
-Az most mindegy… Akkor? Bemegyünk…?
-Oké. – megrántottam a vállam,mert nem értettem,hogy hova tűnt el
ilyen hirtelen. Halkan benyitottunk a szobába. A táskát,amit neki hoztunk
letettük a székre. Amit a fiúk küldtek neki virágot,meg lufikat letettem az
üveg ajtók előtt lévő asztalra. Robin ismét a könnyeivel küszködött és a combját
simogatta.
-Jól vagy? – léptem mellé. Csak megrázta a fejét. Leültem Adele
ágyára és beszélni kezdtem hozzá. Semmi lényegeset nem mondtam,csak,hogy milyen
az idő meg mi van a bandával stb. Később Robin is csatlakozott. Sokáig
elidőztünk. 6 óra körül lehetett már,mikor egy nővér kitessékelt minket azzal a
szöveggel,hogy lejárt a látogatási idő.
-Megkeresem Adele orvosát. De ne tűnj el úgy mint az előbb! –
mosolyogtam Robinra. Nem volt igazi,talán már túl erőltetett is volt,de nem
zavart.
20 perc bolyongás után végre rátaláltam.
-Elnézést! Dr. Weiss!
-Üdv Niall! Miben segíthetek?
-Adele állapotáról szeretnék kérdezni.
-Nos… Nem sok minden változott az elmúlt pár napban. Stabil az
állapota. Mondhatni minden rendben van. Bármikor felébredhet. A maradandó
károsodásnak 32% az esélye.
-Akkor most már egy kicsit megnyugodhatok?
-Vigyázunk rá! – megveregette a vállam,majd elment.
Azt mondta,hogy vigyáznak rá. Tehát még semmi sem biztos.
Utálom,hogy mindig bíztatnak,aztán a végén kinyögik,hogy semmi sem biztos.
Lassan elindultam a folyosón.
-Mehetünk? – sürgettem Robint egyből,mikor oda értem.
-Mit mondott?
-Jól van. És vigyáznak rá. Menjünk! – kicsit félénken megragadtam
a karját és elindultunk haza felé.
***
-Apa hagyj már békén! Nem akarok beszélni erről. Az a lényeg,hogy
jól van.
-Csak segíteni próbálok.
-De nem tudsz!
-Niall ne már! – jött utánam Greg.
-Te ne szólj hozzám! Épp elég volt az,amit tettél.
-Azt hiszed az én hibám?
-Talán.
-Hihetetlen vagy.
-Amúgy nem kérdeztétek. De ő itt Robin. Adele nővére és Harry
barátnője. – azzal a lendülettel magam után rántottam és felrohantunk az
emeletre.
-Annyira sajnálom. – ráztam a fejem.
-Semmi baj. Csak kicsit durva voltál velük.
Na,már ő is kezdi. Tök jó. Nem válaszoltam semmit csak ledőltem az
ágyra. Kis idő után legurultam egyenesen a földre.
-Aludj itt! Majd én alszom a földön.
-Oké. – mosolygott és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?
-Csak gyorsan lefürdök.
Biccentettem egyet,majd feltápászkodtam a padlóról. Unalmamban
felnyitottam a laptopom. Napok óta nem voltam fen twitteren és nem csekkoltam a
rólunk szóló híreket. Beléptem a twitter fiókomba,ahova legalább 20 új üzenet
érkezett a rajongóktól. Volt aki kedvesen írt,és jobbulást kívánt a
barátnőmnek,de voltak olyanok is,akik csak szidták szegényt. Ezeken mindig
kiakadok. Nem is ismernek se engem,sem őt,talán több kontinens is elválaszt
minket,de pattognak és a pokolra kívánnak hol engem,hol a családomat. Sose
hagyom szó nélkül a dolgot. Most is elküldtem a bús picsába az illetőt,persze
finoman,mert a végén még ezért is címlapra kerülök.
Miután végeztem kiléptem és megnyitottam a sztár híreket. Nem kellett
sokáig keresgélnem. Rögtön a fő oldalon rólunk írtak.
A
One Direction ír tagja kétségbe esett…
...ami
érthető is,hiszen az ünnepek nem teltek jól Niall háza tájékán.
Baratnője,Adele
Othen eddigi ismeretlen okok miatt kórházba került. Megkerestük Niallt,de nem
volt hajlandó nyilatkozni. Többször is láttuk a mullingari kórházban. Reméljük
minden rendbe jön és hajlandó lesz beszélni a történtekről. Addig is jobbulást
a párnak!
És ki nem hagyhatták a lesi fotókat sem. Jellemző. Ha az ember
híres nincs magán élete. Rákattintottam a következő cikkre.
Niall
Horan barátnője kórházban,és már is megcsalja!?
A
One Direction tagjai hirtelen tettek szert a nagy ismertségre,amit ezek szerint ki is használnak.
Niall barátnőjét – Adele Othen-t – kórházba szállították.
Ennek ellenére ma egy szőke bombázóval kaptuk lencse végre a kórház terültén. A
lánynak régebben viszonya volt Harry Styles-el,de...
Na jó! Ennyi elég! Hogy lehet ennyi hazugságot leírni és eladni!?
Kikészítenek ezek az alaptalan pletykák. Muszáj lesz a média elé állnom,ha nem
akarok hatalmas botrányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése