52. fejezet - "Adele még él! Ezt ne felejtsd el..."

*Niall szemszöge*

Hajnali egykor kötött ki a komp Liverpool partjainál. Azonnal kocsiba ültem. Hosszú még az út Londonig.

Betettem a CD-t,amit Adele Harrytől kapott karácsonyra. Feltekertem a hang erőt és még jobban tapostam a gáz pedált. A szinte kihalt autópályán 190-el hajtottam.

A gondolataim végig Adele-on jártak. Iszonyatosan tehetséges. És az orvos… Azt mondta,hogy előfordulhat agy károsodás. Akkor nem csak a szerelmemet,hanem egy hihetetlen tehetséget is elveszítek.

Egyre jobban kezdtem elveszíteni a reményt. Mindig próbálom a dolgokban a jót meglátni,de most nem megy. A bandában is én vagyok az,aki lelket önt a többiekbe és tanácsot adok. De most ezekre nekem volt szükségem. Liamre,Louisra,Harryre,Zaynre és Londonra volt szükségem. Egy percig sem tudtam volna tovább a kórházban maradni. Nem bírom. Lehet,hogy jobb lett volna együtt elmenni… Az lett volna a legjobb.

-Úr isten! Nem beszélhetek úgy,mint egy depressziós. Mi történt velem? – már magamban is beszélek. Tök jó…

Beletúrtam a hajamba és csak az utat figyeltem. 20 perc vezetés után úgy döntöttem,megállok egy benzinkútnál. Muszájnak éreztem,hogy kiszálljak. Az öngyilkos gondolataim egyre erősödtek. Teljesen becsavarodtam.

Kicsit kómásan bementem és vettem egy energia italt. Enni nem bírtam semmit,már lassan egy napja. Visszamentem a kocsihoz. Felpattintottam a Red Bull-t és egy nagyot kortyoltam belőle. Kirázott a hideg. Valószínűleg az álmatlanság és az idegesség miatt. Nem lesz ez így jó. Beültem a kényelmes bőr ülésbe és gázt adtam. Most már kicsit óvatosabban vezettem. Minél előbb otthon akartam lenni.

***

Felhajtottam a garázs bejáróhoz. Kiszálltam és becsaptam az ajtót. Bénáztam egy sort a kapunál,de sikerült bejutnom. Berohantam a házba. Ledobtam magamról mindent és felkapcsoltam az összes lámpát. Liam kómás fejjel lépkedett le a lépcsőn,mögötte Zayn és Lexi.

-Sziasztok!

-Niall! – sikított fel Robin. Szinte mindenkit fellökött és sírva ugrott a nyakamba. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem öleltem vissza. Nagy nehezen lehámoztam magamról és lerogytam a kanapéra. Szép lassan megtelt a nappali. Louis és Harry is előkerültek. Én csak szótlanul feküdtem egy helyben. A plafont bámultam. Éreztem,hogy egyre jobban kifeszül mindenki. Mondanom kellett valamit nekik. Felültem;kicsit bizonytalanul vágtam bele.

-Nos…szóval. Adele élet-halál között lebeg. Nem tudnak az orvosok sem semmi konkrétat mondani. Lehet,hogy károsodott az agya. Én csak egyet tudok biztosan… - hangom elcsuklott és szemeim ismét megteltek könnyel.

-Nialler!? – tette kezét vállamra Louis.

-Jól vagyok. – megtöröltem szemeim és úgy tettem,mintha mi sem történt volna.

-Csak ezt ne mond! – nézett rám szúrós tekintettel Liam.

-Mond már el,hogy mi van VELE! – üvöltött velem Robin és ismét sírásban tört ki.

-Jó… Elmondok mindent részletesen. – sóhajtottam – Reggel,amikor felkeltem nem találtam Őt sehol. Felhívtam,hogy hol van. Azt mondta,hogy egy tónál,de nem talál haza. Mondtam neki,hogy maradjon ott,utána megyek. Negyed óra múlva már ott voltam annál a bánya tónál. A jég fel volt repedve és Adelet nem láttam sehol. Bementem a vízbe és keresni kezdtem. 10 perc szenvedés után sikerült kihúznom. Mentőt hívtam,akik újraélesztették. Én teljesen sokkosan mentem haza. Greggel össze is vesztem… De nem ez a lényeg. Ez előtt a dolog előtt Adele elmondott nekem valamit… - itt elhallgattam. Nem tudtam,hogy jó ötlet-e.

-Mit? – kérdezte egyszerre Harry és Louis.

Végig néztem a szobában. Döbbent és kíváncsi tekintetek. Most már el kell mondanom.

-Terhes. Adele terhes volt. Először nem okozott gondot,de aztán bepánikoltam és egy napig nem beszéltünk. Utána történt ez… És nem tudom eldönteni,hogy ez csak egy baleset volt vagy… Mi van? – mindenki úgy nézett rám,mintha nem ismernének.

-Mit mondtál az előbb? – kérdezte Harry kétségbe esetten.

-Adele terhes VOLT. – emelte ki Zayn.

-Igen… Csak volt. A babát már nem tudták megmenteni. Adele állapota is kritikus.

-Még mindig nem értem,hogy akkor mit keresel itt. Mellette lenne a helyed. Mit fog csinálni,ha felébred és te nem vagy ott? – hisztizett Robin. De lehet,hogy igaza van.

-Ne haragudjatok,de én ezt nem bírom! – Lexi kiszállt Zayn öléből és egy ajtó csapódás jelezte,hogy elment.

-Robin! Neked lenne erőd egész nap azt nézni,hogy Harry haldoklik? Lenne annyi benned,hogy ott ülj mellette és nézd a mozdulatlan testét és közben belehalj a fájdalomba,hogy lehet,hogy már soha nem látod a fényben úszó tekintetét???

-Adele még él! Ezt ne felejtsd el és ne beszélj úgy,mintha már nem lenne köztünk!

-Ezt soha nem fogjátok megérteni!!! Széttép belül az az érzés,hogy lehet,hogy már soha nem csókolhatom,soha nem ébredhetek mellette… Úgy érzem mindent elrontottam,mert még az utolsó csókunkra sem emlékszem… Elrontottam… És inkább vele együtt halnék,minthogy nélküle éljek. – nem tudom mi ütött belém. Teljesen leüvöltöttem a fejét szegénynek,de most kijött minden érzés,ami bennem volt.

-Ez nem normális! Te nem tehetsz semmiről. Teljesen becsavarodtál. Nehogy kinyírd magad! – aggodalmaskodott Louis.

-Hidd el már gondoltam rá…

-Na jó! – Liam összecsapta kezeit – Szerintem most mindenki aludjon egy nagyot. Ez most mindenkit megvisel,de holnap talán mindent tisztábban át tudunk gondolni.

Mindenki tudomásul vette szavait és elindult az emeletre. Robin undorodva nézett rám. Úgy nézett rám,mintha én öltem volna meg Adelet.

Ketten maradtunk…

-Mit csináljak??? Amég ide tartottam folyton a halálon járt az agyam.

-Nem tudom… Csak azt,hogy már minden ember gondolt ilyesmire. Annyit kérek,hogy ne csinálj hülyeséget! Légy önmagad! Én hiszem,hogy Adele-al minden rendben lesz. Ne add fel!

-Köszönöm Liam! – átöleltem és elindultam az emeletre. Olyan kimerült voltam,hogy le se zuhanyoztam. Bedőltem az ágyba. Benyúltam a párna alá és kihúztam Adele pólóját. Még a nyáron hagyta itt,amikor haza ment. Azóta itt van. Orromhoz emeltem a rózsaszín ruhadarabot és beszívtam édes illatát. Láttam magam előtt. Gyönyörű kék szemei,kedves mosolya azonnal elvarázsolt.

-Szeretlek. – suttogtam és lassan álomba merültem.