Hat óra fele értünk haza. Szerencsére még mindenki aludt.
Halkan visszaosontunk a szobánkba. Leültem a fotelba és bekapcsoltam a tévét.
Niall mellettem feküdt az ágyon.
-Kicsim… mondanom kell valamit. – semmi jóra nem
számítottam.
-Igen!?
-Tegnap beszéltem a bátyáddal. És történt pár dolog;kiderült
egy-két kellemetlen eset.
-Mik? Mond máár! – a válaszra még várnom kellett,mivel
megcsörrent a telefonom. Flegmán vettem fel…
-Naháát. Szia.
-Szia Adele. Csak azért….
-Nagyon örülök,hogy egy hét után észrevetted,hogy a lányod
nincs az Államokban. És nagyon köszönöm a születésnapi ajándékot. Valami
fantasztikus.
-Nem vagy az Államokban!? Hol vagy???
-Londonban. Itt dolgozom és már másfél hete 17 éves
vagyok,ha nem tűnt volna fel.
-Óóóó. Kicsim ne haragudj teljesen elfelejtettem.
Figyelj,lehet egy kívánságod. Ezzel majd kiengesztellek.
-Te csak azt hiszed. Apa!!! Nem vagyok már egy kis naiv 10
éves. Szerintem hagyjuk is. Nem tudom,mit akartál,de nem is érdekel. Ezek után
hallani se akarok rólad.
-Na jó. Elég volt!!! Nem tudom mi ütött beléd,de egy
szemtelen kis liba lettél. Én nem ezt érdemlem.
-Apa…tudod. Rohadtul fáj kimondanom,de rossza szülő vagy. Le
se szarsz. Még a szülinapomat is elfelejtetted. Ne haragudj,de ennek semmi
értelme. Szia. – kinyomtam a telefont és visszaültem,mivel közben fel-alá
járkáltam a szobában. Niall csak pislogott és egy kis félelem tükröződött az
arcán. Pár percig csönd uralkodott,majd megszólalt.
-Szerintem jobb lett volna,ha meghallgatod.
-Dehogy is! –tiltakoztam egyből – Amúgy mit akartál mondani?
-Huuhhh. Ezek után jobb lesz,ha felhívod anyukádat. De
kérlek,ne akadj ki azért,hogy én már tudok róla.
-Utálom ezt a sok titkot. – megforgattam a szemeim és
ujjammal rányomtam anya nevére a telefonkönyvben.
***
-Ezért váltunk el apáddal. Úgy terveztük,hogy nektek soha
nem mondjuk el. Nem is tudom,hogy hogy gondoltam. Kiskorotokban mindig
összeszorult a gyomrom,amikor együtt láttalak benneteket,de én még sem
tiltottalak el tőle. Meg a másik…. Apád
nagyon csúnyán megcsalt,én mégis több évig mellette maradtam. De aztán,ahogy
egyre jobb barátnők lettetek nem bírtam tovább elviselni az apádat. De
kérlek,most ne azt a következtetést vond le,hogy miattad szar az egész
családunk élete. Mert nem! Erről apád tehet egyedül.
-De... Robin ezt,hogy tudta meg?
-A szülei összevesztek és Elis száján kicsúszott egy „Robin
nem is a te lányod” mondat. Erre persze Mark kiakadt,összecsomagolt és elment.
Szegény Elis bőgve hívott fel,hogy most mit csináljon. Ennél jobbat nem
tehetett volna.
-Anya… - itt kigördültek első könnycseppjeim – Én ezt nem
értem. Robin a féltestvérem? Apa megcsalt Elissel? Te tudtad és mégsem váltál
el rögtön? Ez sok…
-Minden kérdésedre igen a válasz. Tudom,hogy most ez nem
könnyű,hidd el Robinnak sem az. Próbálj megnyugodni.
Persze,nyugodjak meg. De hogyan??? Nem azt mondom,hogy nem
örülök,mert mindig is szerettük egymást és tényleg olyanok voltunk,mint a
testvérek. Ha jobban belegondolok még hasonlítunk is… Göndör haj,hatalmas kék
szemek,pisze orr és keskeny száj. Ez mind stimmelt. Kivéve a hajszín és a
testalkat. Robin már néha úgy nézett ki,mint egy anorexiás és én meg…
Anya hallotta,hogy képtelen vagyok tovább kommunikálni. Pár
nyugtató szó után kinyomott. Niall mellé feküdtem. Szorosan magamhoz öleltem és
a nyakába fúrtam a fejem. A nagy bömbölés most elmaradt,de pár könnycsepp mégis
nyomott hagyott a vállán.
***
-És most mi lesz?
-Mi lenne?
-Loui,Zayn elég! Van esély arra,hogy visszajön és újra
láthatom? – csillogott Harry szeme.
-Nem tudom,még nem beszéltem vele.
-Ajjj Rómeó. A Júliádnak már nem kellesz. Ő maga mondta.
-Louis te csak folyton kritizálni tudsz!? Az egy dolog,hogy
neked nem szimpi,de én szeretem. Én se szólók be,mert Eleanorral vagy.
-Ez azért már tényleg sok… - szállt be Niall is.
-Srácok! Ejtsük a témát. Oké?
-Rendben. – beleegyezetek és leültünk a nappaliba kockulni.
Harry és Zayn videojátékoztak. Loui és én pedig a laptoppal az ölünkben
böngésztünk.
-Ne már! Ez mi??? Ezek nem normálisak.
-Mi az? – húzódtam közelebb Louishoz.
-Tessék! Nézd meg. – kicserélte a laptopokat. Egy kép volt
facebookon,rólam és Niallról. Hajnalban készült a kép. A csónakban… És persze a sok féltékeny rajongótól megkaptam,hogy
milyen egy utolsó k***a vagyok. Na szép. Csak azért,mert szeretek valakit. Gratulálok.
De voltak fenyegetések is bőven. Sose veszem őket komolyan,de ezek most tényleg
durvák voltak. Nem vettem róluk tudomást,visszaadtam a hófehér laptopot
Louinak. A délelőttöt Zaynnel töltöttem,mivel Harry és Loui főztek, Niall és
Liam meg leléptek valahova.
-Halihó,sziasztok! – lépett be Liam és Niall.
-Sziasztok! – megöleltem Liamet,Niallnek meg adtam egy
puszit.
-Gyertek,kész az ebéd. – kiabált Harry.
-Úhaaa.
-Nyugi,nagyon jól főznek. Minden vasárnap övéké a meló.
Csak bólintottam. Kicsit féltem,hogy mit műveltek ők ketten
a konyhában. Louis megjelent egy nagy lábossal. Haryy követte,kezében egy
merőkanállal. Leültünk és mindenki szedett magának. A hagymakrémleves isteni
volt. A főétel már nem volt ennyire tökéletes,de finom volt. Louis büszke is
volt magára,hogy az első marhasültjét
yorkshire pudinggal nem rontotta el (annyira). A desszert különleges volt.
Harry féle répatorta.
-Már kezdtem hiányolni a répát. – piszkáltam Louit.
-Inkább egyél! Addig se jár a szád.
-Na szép… - játszottam a sértődöttet. Mindenkinek megállt a
villa a kezében,amikor az első falat a számhoz ért. Tudtam,hogy készülnek
valamire. Egy darabig ízlelgettem,forgattam a számban,és nagy nehezen
lenyeltem.
-Ez borzalmas. – ekkor Harry és Louis hatalmasat pacsiztak
és szakadtak a röhögéstől.
-Finom volt a só? – érdeklődött Zayn.
-Menjtek a tudjátok hová!!! – nevettem én is. Ittam egy nagy
pohár vizet és megköszöntem az ebédet. Összeszedtem a tányérokat és a konyhába
indultam. Csak gyorsan bedobáltam őket a mosogatógépbe és elindítottam.
Bementem a nappaliba. Sehol senki. Túl nagy a csönd. Megint készülnek valamire…
Komolyan mondom olyanok,mint az ovisok.
-Tudom,hogy itt vagytok. Nem ijedek meg!
-Jól el vagy magaddal? – nézett rám értetlenül Niall.
-Szóval… benéztem és nem fogtok megijeszteni!? – húzogattam
a szemöldököm.
-Most nem. Mit csináljunk? Mindenki lelépett. – közelebb
lépett és mélyen a szemembe nézett.
-Uhhh!!! Együnk valami finomat. Liammel úgyis vásárolni
voltatok.
-Oké. Foglalj helyet,tegyél be valami filmet és hozom a
kedvencedet.
-Hmmm. Jól hangzik.
Kirohant a konyhába,én meg levetettem magam a kanapéra.
Végig néztem a DVD-ket és végül az Amerikai pite mellett döntöttem. Betettem és
elindítottam. Niall is megérkezett kezében egy tál eperrel és egy üveg
nutellával.
-Mond,hogy ÁÁÁ. – nagyra nyitottam a szám és jutalomból
kaptam egy nutellás epret.
-Köszi Manó. – mosolyogtam és most én adtam egyet neki.
-Milyen rég mondtad ezt. – csámcsogott teli szájjal.
-Azt,hogy Manó!?
-Ühüm.
-Szeretlek Manó. – tömtem egy újabb gyümölcsöt a szájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése